Gyanútlanul várakozik az ember az autójában december 8-án reggel kilenckor, és egyszerre csak azt látja, hogy a szemközti utcában ott gyalogol komótos tempóban a Mikulás. Nahát ilyet! Annyi volt a munka, hogy nem végzett vele hatodikán? Vagy a hóhiány miatt kénytelen volt otthon hagyni a rénszarvasok vontatta szánját, és gyalogszerrel megkésett kicsit? De mindegy is ez, hiszen érkezik épp egy aprócska ember, babakocsiban, jó melegen beöltöztetve. A Mikulásnak meg persze több sem kell, már hajol is le hozzá, és bár a gyerekecske nem igazán viszonozza a barátságos közeledést, ő jóságosan mosolyog.
Két szóra megállítom aztán, így kiderül, hogy Sándor Endre Géza a becsületes neve, Pápán él és tizenöt éve mikuláskodik. Most a közeli Bambino családi napközibe igyekszik, puttonyában a kicsiknek szánt ajándékokkal. Szívesen csinálja, de nem tagadja, a mellékes pénzecske is jól jön, mivel otthon két fogyatékos gyermeket nevelnek. Idén nekiálltak kocsira gyűjteni, hogy könnyebb legyen kimozdulni a családnak. Ó, bárcsak a Jézuska hozna egy autót nekik!!!
