Az elhízás kialakulásának okait folyamatosan vizsgálják. Az ennek kapcsán megszülető eredményekre nagy szükség is van, mert a segítségükkel jobban megérthetjük az obezitás hátterében álló tényezőket és kialakíthatjuk azok elhárításának módjait.
Mi okozza az elhízásban tapasztalható nagy különbségeket?
Az elhízás kialakulásának folyamatára több modellt is felállítottak (például ilyen az EBM és a CIM modell). A magyarázatok közt ott van a testtömegindex (BMI), ami nagyfokú öröklődést mutat, és genetikai eltérésekkel hozható összefüggésbe. Hajlamosító tényezők a mesterséges környezet, az élelmiszerek összetételének megváltozása és a csökkenő fizikai aktivitás is.
Az életmódorvoslás ezen tényezők befolyásolását is megcélozza. A LifestylePro Academy professzionális egészségtudományi képzésein is foglalkoznak a témával.
Az EBM, azaz az energia-egyensúly modell
Az EBM-nek az az alapfeltevése, hogy az agy a felelős a testsúly szabályozásáért egy komplex endokrin, metabolikus és idegrendszeri vezérlésen keresztül. Ezek az agy tudatalattihoz tartozó részeiből érkező impulzusok befolyásolják a táplálékbevitelt, annak megfelelően, hogy milyen környezeti hatások érnek bennünket, és a szervezetnek mekkora az energiaigénye.
A modell szerint az elhízás akkor fordul elő a leggyakrabban, ha a nagy választékban elérhető, agresszíven marketingelt, ultrafeldolgozott és energiagazdag élelmiszerekkel vesszük körbe magunkat. Ezeknek köszönhetően hatalmas adag zsiradékot és cukrot, viszont kevés fehérjét és élelmi rostot viszünk be a szervezetünkbe.
Az EBM a zsírszövetet aktív endokrin szervnek tekinti, ami a szervezet pillanatnyi igényének megfelelően az energia hatékony tárolását vagy mobilizálását végzi.
CIM – a szénhidrát-inzulin modell
Az 1960-as években azt hitték, hogy csak a szénhidrátok váltanak ki inzulinelválasztást; és egyedül csak az inzulin felelős a zsírraktározás beindításáért. Még 2007-ben is a szénhidrátokat tekintették az első számú felelőseinek az inzulinszint krónikus megemelkedésének és az elhízás kiváltóinak.
A CIM alapvetései azonban több szempontból sem helyesek, hiszen a zsírraktározás bekövetkezhet bevitt szénhidrát- és inzulinszint-emelkedés nélkül is, így potenciálisan több út is vezethet a zsír szöveti felhalmozódásához.
Laborkísérletek alkalmával azt figyelték meg, hogy a szokásos egéreledel, ami 70%-ban szénhidrátot, 10%-ban zsiradékot és 20%-ban fehérjét tartalmazott, az a kísérleti állatokban nem okozott elhízást. Viszont ha megváltoztatták a táp összetételét és növelték a zsírtartalmát a szénhidrát kárára, egyre több egér lett elhízott. A legnagyobb mértékű elhízást 20% szénhidrát, 60% zsír és 20% fehérjetartalomnál figyelték meg. Az eredmények tehát megcáfolták a CIM állítását, miszerint a szénhidrátok a zsírraktározás fő kiváltói.
Mi áll az elhízás hátterében? Megállapítható, hogy pusztán a szénhidrátokra nem lehet felelősként tekinteni, a helyzet lényegesen összetettebb ennél!
