Közérzet · 2015.07.02.

MENEKÜLTEK – Fekete kilátások Európában?

Málta, az Európai Unió legkisebb tagállama mindössze 340 kilométerre fekszik Afrikától. Menekülők csoportjai ostromolják nap mint nap. Hajnalban érkeznek az elcsigázott emberekkel a gumicsónakok. Nők, gyerekek is vannak köztük. Napi negyven-ötven illegális határátlépőről van szó, de a sziget mérete miatt (316 négyzetkilométer, 420 ezer lakos) ez nekik olyan tömeget jelent, mintha ezrek érkeznének – magyarázzák.

Az EU előírásai szerint menekülttáborokba zárják őket, úgynevezett konténertelepekre, ahol akár éveket is várnak sorsuk további alakulására. Miközben az őslakosság zúgolódik, különösen a turizmusból élők, féltik a kenyerüket, pedig nekik részben még a kultúrájuk is közös, és többnyire képzett, „gazdag” afrikaiak keresnék a boldogulásukat Európában, nem a legelesettebb emberek. Egyébként pedig azonnal mennének tovább a kontinensre, Olaszországba, Svédországba, Norvégiába, Németországba – ha hagynák őket. Ám a schengeni és dublini előírások ezt nem engedik. Ott kell megvárniuk a döntést sorsukról, ahol az Európai Unióban földet értek.


Máltán konténertelepekre zárják a menekülteket, ahol akár éveket is várnak sorsuk további alakulására

Máltán konténertelepekre zárják a menekülteket, ahol akár éveket is várnak sorsuk további alakulására

Ezrek halnak meg útközben az afrikai menekültek közül, mégis vállalják a megpróbáltatásokat, pénzzé teszik mindenüket és beszállnak az életveszélyes lélekvesztőkbe. Európa páni félelemmel fogadja a „feketéket”, falat húznak a határon, de arra is volt példa, hogy hiába kértek segítséget, nem mentették ki őket a süllyedő hajóról, vagy csak késve érkezett segítség. Ha meg partot érnek, táborokba, konténervárosokba zárják őket, ahonnan kevesek odisszeája végződik happy enddel. Pedig Amerika mellett Európa is segítette a közelmúltban felszabadulásukat a több évtizedes diktatúrák alól. Ez lett a vége?

Mi történik Afrikában, miért indult el a fekete kontinens lakossága Európa felé? Az arab tavasz elnevezésű mozgalmak elsöpörték a diktatúrákat, megdöntötték a tunéziai, egyiptomi és a líbiai diktátorok hatalmát. Negyvenkét évig zsarnokoskodott Moammer el-Kadhafi az utóbbi országon, amikor is hat hónapos kemény harc árán, a NATO támogatásával átvették az ellenőrzést a főváros, Tripoli fölött a felkelő csapatok. Amerika és a nyugat-európai országok aktívan támogatták a diktatúrák megdöntésére irányuló missziót. Senki sem gondolta, hogy ez lesz a vége. Hogy majd falakat húznak az Európai Unió határain a felszabadult afrikaiak távol tartására.

Afrika-szakértőnek kellene lenni ahhoz, hogy az ember tisztán lássa, mi történik. A hírekből az derül ki, hogy továbbra sincs nyugalom Észak-Afrikában, hogy a különböző törzsi és egyéb törésvonalak mentén továbbra is gyilkolják egymást az emberek. Súlyos veszélyforrás továbbá a kegyvesztetté vált, de korábban a hatalom támogatását is élvező, széles bázisú iszlamista sokaság, amelynek több tagja nemzetközi terrorcsapatokhoz is kapcsolódik. Az életüket féltik tehát az afrikaiak, illetve sokan csalódtak, pláne a felvilágosultabbak, akik hasonló demokratikus változásokat vártak volna, mint amilyenek Kelet-Európában történtek 1990 körül. Sokan csak egyszerűen jobb életet szeretnének még az óriási kockázat árán is, hogy esetleg elsüllyed velük a hajó az Atlanti-óceánon vagy a Földközi-tengeren.

A Neue Zürcher Zeitung riportere Máltán járt a közelmúltban és megrázó riportban számolt be a menekültek egyéni tragédiájáról. Meghallgatta például a 41 éves szíriai főorvos, háromgyerekes családapa, Mohanad Jammo történetét, aki hiába kért segítséget az olasz parti őrségtől a süllyedő hajóról. Túl későn érkezett a segítség. Órákig meg sem mozdult senki, hogy kimentse a menekültek 400 fős tömegét, többszöri sürgetésre azt válaszolták, sajnálják, de a máltai hatóság az illetékes. Mire megérkezett a mentőhelikopter, az orvos pár hónapos kisfia megfulladt, sok más utassal együtt. A doktor két kislánya és felesége megmenekült. A főorvos lelkileg azóta sem tudja feldolgozni a történteket. Amíg ő a hajó utasainak a megmentésével foglalkozott, a kisfia odaveszett.

Sokan csak egyszerűen jobb életet szeretnének maguknak és a gyermekeiknek

Sokan csak egyszerűen jobb életet szeretnének maguknak és a gyermekeiknek

Beszélgetett a Neue Zürcher Zeitung riportere egy nigériai anyával is a máltai konténervárosban, a menekülttáborban, aki három gyerekével várná a szabadulást. A 40 éves Rashida Aluko férje hamis papírokkal megszökött Máltáról, Olaszországban vállalt munkát, de lebukott az ujjlenyomatával, amely nem stimmelt. Rashida ugyanezt végigcsinálta Svédországban, a stockholmi repülőtéren leleplezték a határőrök és visszazsuppolták Máltára a két gyerekével együtt. Az asszony, miután behatóan tanulmányozta az európai jogot, rájött, terhes anyát nem utasíthat ki egy EU-tagország sem. Norvégiába már terhesen érkezett. Azonban nem sikerült kifognia a hatóságokon és a törvényen, megvárták, míg megszüli a gyermekét, és utána visszaküldték őket Máltára. Miért csinálja mindezt? „Nigériában rossz volt nekünk” – válaszolja egyszerűen. Hozzáfűzi, azt szeretné, hogy szabadon, boldogan éljenek a gyerekei. De így, hogy az apjukat a kisebbek csak képről ismerik és egy menekülttáborba vannak bezárva? Rashida kitartó és reménykedik. A nagyobbik lánya katolikus iskolába jár, a középső óvodába. Az iskoláért nem kell fizetni. Fejenként 130 euró segélyt kapnak. Az anya takarítást vállal egy spanyol családnál. Az esetük tipikusnak mondható. Jelenleg 155 konténerben 175 menekült él a máltai táborban. Öt szociális munkás segíti nekik az ügyintézést, a mindennapi gondjaik megoldását.

Hét irányból érkeznek az afrikai menekültek Európába, főleg szíriaiak és szomáliaiak, de újabban líbiaiak, tunéziaiak is. A Neue Zürcher Zeitung térképe szerint a nyugat-balkáni útvonal érinti Magyarországot leginkább (pirossal jelölve). Görögországon, Macedónián, illetve Törökországon keresztül visz az útjuk, ahonnan embercsempészek úgynevezett „taxival” felhozzák őket a szerb–magyar határra, hogy Magyarországon át eljussanak az Európai Unió boldogabb országai felé. Idei januári adatok szerint mintegy 20 ezer menedékkérő érkezett ezen az útvonalon az EU-ba. Ez a legkevésbé veszélyes útvonal, az elmúlt tíz évben 21 menekült vesztette életét errefelé. Miközben például a Kanári-szigetek megállóval az Atlanti-óceánon át menekülők közül 3673-an meghaltak 2013 óta. De mind közül a Földközi-tengeri út a legvégzetesebb, amelynek célpontja Málta, Lampedusa, illetve Szicília. Itt már meghaladta a 10 ezret a halottak, illetve eltűntek száma az elmúlt évtizedben.

A Neue Zürcher Zeitung térképe szerint a nyugat-balkáni útvonal érinti Magyarországot leginkább (pirossal jelölve)

A Neue Zürcher Zeitung térképe szerint a nyugat-balkáni útvonal érinti Magyarországot leginkább (pirossal jelölve)

Líbiából a helyieken kívül főleg egyiptomiak, etiópiaiak, szomáliaiak, szudániak indulnak hajóval. Ezen a vonalon 2014 első felében több mint 56 ezer illegális határátkelést regisztráltak. Kevésbé tömeges az az útvonal, amely Törökországon és Egyiptomon keresztül vezet, ezek a menekülők megoszlanak Görögország és Olaszország között. Szintén Törökországban vagy a görög szigeteken érnek partot azok, akik a kelet-afrikai országokból indulnak el világgá Egyiptomon, Jordánián, Libanonon keresztül, főleg szírekről, afgánokról, szomáliaiakról van szó. Használják még a spanyolországi menekülőutat Ceután és Melillán keresztül, illetve létezik egy keleti útvonal Ukrajnán, Lengyelországon keresztül, de utóbbin mindössze 407 illegális határátlépőt vettek számba 2014 első fél évében.

(A hivatkozott cikk és a térkép a Neue Zürcher Zeitung FOLIO című kiadványában jelent meg 2015 januárjában.)






[fbcomments]