Fogalmam sincs, miként fejlődött a könyvelő gazdasági asszisztenssé, a raktáros logisztikai technikussá, a személyzetis humánerőforrás-menedzserré, a titkárnő meg menedzserasszisztenssé. Az igazgatóból ügyvezető lett, a munkatársai tanácsadóvá meg referenssé avanzsálódtak. De mi van a melóssal?
Hát kérem, ilyen nincs. Melós? Ki hallott még ilyent? A szakképzetlen rakodómunkás ma anyagmozgató segédszemélyzet, a takarítónő köztisztasági referens, a portás ugyanez, csak cégbiztonsági vonatkozásban. És természetesen van még közalkalmazott és közmunkás is.
Ahogy elnézem, kihalt a társadalom egy rétege. Vagy több. Először ugye, kipusztult a proletár. A proli után jött a munkás, egy ideig eltengődött, de ahogy haladtunk a jólétben, további társadalmi elismeréseket vívott ki: dolgozóvá avanzsált, és fizetés helyett személyi jövedelme lett. Aztán időnként a munkásfajta szerencsésebbikje alkalmazottnak is nevezhette magát, de ez már nagy lépés volt a szamárlétrán.
Ám a rendszerváltás után a dolgozók is kihaltak. Mély illegalitásukban egymás között még mindig melósnak érezték magukat, és azért valahol a társadalom bugyraiban még szívósan fenntartják magukat. Sőt, időnként előkerül még egy-egy atavisztikus példány a már kihaltnak vélt proletárból is, de az össztársadalmi megvetéstől megkímélve magát, ezt inkább eltitkolja.
Mára már csak munkavállalók, közmunkások és közhasznú akármik, továbbá keményen dolgozó kisemberek élnek és halnak, ők a néhai melósok és dolgozók leszármazottjai.
