Alig egy hónappal a 47. születésnapja előtt viharos körülmények között megszűnt a nagy szakmai hagyománynak és népszerűségnek örvendő Szabadkai Rádió műsorsugárzása.
Nem akart a politika szócsöve lenni, ezért kellett megszűnnie a vajdasági magyarság második legrégebbi elektronikus médiumának. Pártatlan tájékoztatásáért, a függetlenségre való törekvéséért nagy árat fizetett: az aktuális politikai hatalom (majd egy évtizedes kitartó próbálkozás után) egyszerűen eltakarította az útból. Méghozzá a délvidéki magyarok vezérpártjával, a Vajdasági Magyar Szövetséggel az élén. Annak ellenére, hogy a szabadkai önkormányzat által alapított médium az eltelt majdnem fél évszázad alatt az itteni magyarság leghallgatottabb körzeti rádiójává nőtte ki magát. Több évtizeden át újságíróműhelyként is működött: számos neves írástudót nevelt ki, adott a szakmának.
A szabadkai Magyarok Háza
Magyarok üvegpalotában
A Szabadkai Rádió bonyodalmai a 2000-es években kezdődtek, amikor helybeli politikusok és civilek egy csoportja létrehozta az ugyancsak szabadkai székhelyű Pannon RTV-t, azzal a szándékkal, hogy megteremtsék a vajdasági magyar tájékoztatás vezető médiumát, azt a sajtóházat, amely az anyaországi rádiót és televíziót is ellátja vajdasági hang- és képanyaggal.
Egy belvárosi romos utcában, magyar költségvetési forrásokból (mintegy 1,2 millió eurós ráfordítással) felépült a Magyarok Háza is. A négyszintes üvegpalota, amelyet Gyurcsány Ferenc és Kasza József polgármester avatott fel, otthont adott az Pannon RTV-nek, a civil szervezeteknek, de itt van a délvidékiek politikai főhadiszállása, a VMSZ és a miniparlamentként aposztrofált Magyar Nemzeti Tanács is székhelye is.
Bűnben fogant Pannon RTV
A Pannon RTV bűnben fogant, ugyanis a rádiója úgy kezdte meg a műsorsugárzást, hogy az addig két hullámhosszon is hallható Szabadkai Rádiótól eltulajdonította az egyik frekvenciát. De az újságíróit, a hangtechnikusait, sőt, még a zenei anyagát is onnan szerezte be, és maga a főszerkesztő asszony is onnan igazolt át. Aki nem más volt, mint Kasza József felesége.
Már magából ebből a tényből is sok mindenre lehet következtetni. (Válhat-e a szólásszabadság, a tisztességes tájékoztatás hirdetőjévé egy olyan médium, amelyet a vezető magyar politikai párt, a VMSZ elnökének a felesége irányít?)
Hasztalan tömték azonban pénzzel, valójában sohasem tudta felvenni a versenyt a közszolgálati műsorokat sugárzó Szabadkai Rádióval, ami igencsak irritálta a politikacsinálókat, akik egyre erőteljesebben buzgólkodtak a tönkretételén. Még a megszokott helyéről is elmozdították (ahol több mint 30 éven át működött másik három szerkesztőséggel egyetemben), s a körzeti börtön tőszomszédságába költöztették, pár apró szobácskából álló helyiségbe.
A Szabadkai Rádió archívuma. Mi lesz a sorsa?
Járulékos áldozatok
A Szabadkai Rádió kitartó fojtogatóinak kapóra jött az a szerbiai törvény, amely szerint a jövőben az önkormányzat nem lehet alapítója egyetlen médiumnak sem, ezért a Szabadkai Rádió esetében is indítványozták a kötelezőnek mondott privatizációt. Eleinte azzal a magyarázattal, hogy Szerbiától maga az Európai Unió követeli meg – a csatlakozás egyik feltételeként – az állam a kivonulását a sajtóból. Ezzel a hazugsággal azonban csak ideig-óráig lehetett ámítani a közvéleményt, hiszen nyilvánvaló, hogy az EU számos tagországában jelenleg is működnek önkormányzatok által pénzelt tájékoztatási eszközök.
A privatizáció csomagolópapírjába bújtatott felszámolástól egyszer már sikerült megmenekülnie nem csupán a szabadkaiak közkedvelt rádiójának, hanem szinte az összes városi rádiónak az országban – amelyek közül tizenegynéhány magyar nyelven is sugárzott legalább napi, illetve heti néhány órás tájékoztató műsort. Ez év tavaszán azonban újra követelni kezdték a magánosítást, és a rádió nem talált vevőre.
A Szabadkai Rádió romjain
Időközben aláírásgyűjtés kezdődött a városban a megmentése érdekében, az összegyűlt 6500 támogató aláírást azonban a Magyar Nemzeti Tanács nem vette figyelembe. Még tárgyalni sem volt hajlandó azokról az elképzelésekről, amelyek által megmenthették volna nemcsak a város 47 éves intézményét, hanem egy hálózatba tömörülés révén szinte valamennyi magyarul is beszélő önkormányzati alapítású rádiónkat. Szakemberek több tervet is kidolgoztak, a politika azonban valamennyit lesöpörte az asztaláról, s ezzel aláírták a többi adó halálos ítéletét is. Hogy a nyomorúság még cifrább legyen, néhány régi rádiós beadta a derekát, átpártolt a Pannon RTV-hez, amely a Szabadkai Rádió romjain, a tőle elorozott hullámsávon és a tőle ellopott – Szabadkai Magyar Rádió – néven működik.
A Szabadkai Rádió régi épülete
A vajdasági magyar érdekvédelmet hirdető politikumnak valójában az volt a terve, hogy a régi rádiót szőröstül-bőröstül beolvasztja az újba, s azt (is) a párt szócsövévé alakítja. A régi gárdából azonban öten nem álltak kötélnek, s szófogadás helyett inkább a pár hetes bizonytalanságot meg az utána következő munkanélküliséget választották. Így dacolva még egy kicsit az elmúlással.
A vajdasági magyarság pedig szegényebb lett jó néhány rádióállomással – Bánátban például egyedül csak a 24 órás magyar adást sugárzó Újvidéki Rádiót hallgathatják (de az sem fogható mindenütt), mert a kisebb adók mind egy szálig eltűntek. Dacára annak, hogy ebben az országban senkinek sincs joga megvonni az itt élő kisebbségektől az anyanyelven való tájékoztatást, és dacára annak, hogy azok eddig megszerzett jogai semmiképpen sem csorbulhatnak.
Vagy mégis, mert a politikában minden lehetséges.
Szabó Angéla
