EKF / Közérzet · 2021.03.28.

Meghalt Godzsa Zoltán, Gutenberg lovagja

Bárhol is hangzott el, sokak arcára mosolyt csalt Godzsa Zoltán neve, aki talán Gutenberg utolsó lovagja volt. És aki hetvenen túl is arra készült, hogy az EKF2023 keretében méltón hirdetheti a 250 éves veszprémi nyomdászat történetét.

Meghalt Gutenberg lovagja, illetve mindannyiunké, akik ismertük őt. Nemcsak a hölgyeké, akikkel olyan udvarias volt, hogy azt tanítani kellene a me too kampány idején, de mindenkié. A lovagi magatartás: a kitartás, a más véleményen lévők tisztelete, az egyenlő küzdelem betartása, a gyöngédség az elesettekkel, ezek mind Godzsa Zoltán személyiségének jellemzői. Ha a régi veszprémi nyomdában valahol hangos kacagás hallatszott, tudni lehetett, Zoli mesél valami izgalmas történetet. És persze tanulságosat.

Zoli lovag soha nem hagyott ki egyetlen percet, egyetlen lehetőséget sem tudása megosztására – lett légyen az bélyeggyűjtés, kézilabda, foci (amihez olyannyira értett, hogy papírja is volt róla: futballbírói vizsgát tett), vitorlázás, szőlőművelés. Na és persze a nyomdászat. Olyan szeretettel, olyan érdekesen soha senki nem beszélt a papír és az ólom találkozásáról, mint Godzsa Zoli. A megyei lapkiadó zöldfülű újságíróit rendre ő vezette be a lapkészítés rejtelmeibe. Ha tizenkétszer megkérdeztünk valamit, akkor tizenkettedszer is megmutatta. Alkotásként élte meg minden oldal elkészültét, akkor is, ha a cikket más írta, szerkesztette, tördelte, szedte ki ólombetűkből. Nem volt olyan részecskéje a könyvek, újságok, plakátok nyomtatásának, amit ne tanult volna meg.

Amikor a rendszerváltás körül megszűnt a nyomda, egy kisebbnek lett a vezetője. És megvette a fölöslegesnek, kidobandónak ítéltetett nyomdagépeket – természetesen hitelből, merthogy lovagként lelkiekben volt gazdag, nem anyagiakban. Szerette volna, ha a város vagy a múzeum segít olyan helyet találni, ahol szakszerűen bemutathatta volna a majd negyed évezredes veszprémi nyomdászat történetét. Életének utolsó három évében jóformán ezekről tárgyalt, látszólag nem sok eredménnyel. Más települések jelentkeztek a gyűjteményért, de Zoli lovag nem adta, Veszprémben tartotta. Egyelőre pusztán az ólombetűk keltek új életre: azokat egykori munkatársának adta, aki ólomból készít szobrokat. Így lett Misztótfalusi-Kis Miklós és a megyebéli Huszár Gál nyomdaalapítók portréjának alapja Godzsa Zoltán gyűjteménye.

Gutenberg lovagja már az égi mezőn vágtat, pedig micsoda tervei voltak! Azt gondolta, hogy fognak örülni két év múlva azok a látogatók, akik Európa Kulturális Fővárosába utaznak és megnézhetik, hogyan, milyen technikával készültek még alig néhány éve is a könyvek vagy az újságok!

Ki veszi fel és viszi tovább Gutenberg lovagjának kardját?

Hozzászólások

hozzászólás