Elhunyt dr. Petkovits Tamás. Sokak tiszteletét kivívta Veszprémben, a megyében, a Dunántúlon, ahol igazságügyi orvosszakértőként dolgozott. Humanista személyisége a legborzasztóbb esetekben is derűt sugárzott. Nem volt olyan ember, akit legalább egy jó szóval ne segített volna.
Magas, jól megtermett alakja Veszprém egyik vonzó figurájává tette. Többek csak Bud Spencerként emlegették, noha dr. Petkovits Tamás a légynek sem tudott volna ártani. Kétségtelen, igazságérzete a filmszínészéhez hasonló volt, és ha kiengedte a hangját, nem maradt el az olaszétól, és az is igaz, legalább annyira szeretett élni, mint hasonmása.
Finom humora, derűs lénye látszólag ellentétes volt imádott szakmájával. Dr. Petkovits Tamás igazságügyi orvosszakértőként vált ismertté, a legborzasztóbb helyzetekben számíthattak rá. Szakmai tudásával járult hozzá az igazság feltárásához. Rengeteg borzalmat látott, de az emberi gonoszság sem tudta elvenni az élet szépségébe vetett hitét. A legnehezebb az volt a számára, amikor gyermekek ellen követtek el bűncselekményt, amikor gyermeket kellett boncolnia. Utána órákig ült az orgonája mellett, a feszültséget a zene oldotta benne.
No meg a barátai. A Dunántúl mellett otthon volt az Alföldön is. Mosolyogva mesélte, hogy Kisújszálláson, ahol édesapja legendás orvosként gyógyított, ő az ifjú Petkovits. Apja domborművének avatásán azt érezte, furcsa volt szembesülnie bronzba öntött önmagával. Az álmodozó, filozofikus hajlamú férfi édesapja szakmáját követte, de új területen akart bizonyítani, és boldog volt, amikor a harmadik Tamás, a fia is ezt a pályát választotta, s ő is annak egy másik ágát, Szegeden lett mikrobiológus.
Kollégáival gyakran kidühöngte magát az egészségügy állapotán, jobbító javaslataik elvetésén, de mindig úgy álltak föl az asztaltól, hogy holnap újra megpróbálják. Mert a beteg, minden rendszer erkölcstelenségétől függetlenül, az ő gyógyításukra vár. A humanista nem fogja be a száját, de teszi a dolgát.
Fotó: Facebook
