„Nagyon boldog vagyok, hogy még egyszer megéltem érkezésed, március! Az influenzán át gázoltunk feléd, a tél dögvészén, a sötétség alvilági birodalmán át” – sóhajt fel Márai, akinél senki jobban nem írta meg, mit érez a magamfajta idősödő ember márciusban.
Márciusban – amikor vége a fagyoskodásnak, a téli álomnak és ébred a természet – össze kell szedni magam és kimenni a kertbe. Kibontogatni az avar alól kandikáló tavaszi virágokat, kicsupálni a gazt a földieperbokrok közül és felásni a földet. Előkészíteni a leanderek kivonszolását az istállóból a napra. „Március külön évszak, semmi köze télhez, tavaszhoz. Külön világítása van. Még nincs növénye, csak a hóvirág” – írja Márai A négy évszakban. Nálunk ilyenkor már nagyban virít a krókusz, a jácint, a nárcisz is bontogatja a virágait és szinte egész télen apró kék virágok borítják a nagy rozmaringbokrot. Ez már lehet, hogy a felmelegedés? Vagy csak a mediterrán érintése.
„Csak színe van és illata. Ez még nem a virágok parfümje, nem is az a meleg, állati földszag, amely néhány hét múlva, nedves erjedéssel, fehér és bódító gőzökkel fejfájást okoz és őrültségekre késztet. Kis, üde illat ez, olyan, mintha szellőztetnének.” Igen, délben már fel kell tépni az ablakokat és szellőztetni a napsütésben, kiszellőztetni a bódult telet.
A téli ruhákat még nem tanácsos elcsomagolni – figyelmeztet az író, és a téli szerelmeket sem tanácsos még elfelejteni. Mert még minden lehetséges. Láttunk már márciusban hóvihart is, pláne fagyos hajnalokat.
„Dideregve és kíváncsian ülünk a fényben, az égre nézünk. Nem várunk semmi különösen jót. De örülünk, hogy kezdik.”
A fiatalokat ilyenkor már meg se lehetne állítani. A lányok levetik a dzsekit, a vastag pulóvert, a fiúk közül a hevesebb vérmérsékletűek már rövid nadrágban és rövid ujjú pólóban járnak iskolába. Hazafelé menet pedig okvetlenül elnyalnak egy fagyit a kitelepülő pultoknál, ezzel is bensőségesebben élvezve az életet és köszöntve a tavaszt.
Vezető képünkön: A fák ágaikkal kémlelnek, neszelik a tavaszi jeleket. Fotó: LVZ