Holnapután március tizenötödike. A szabadság, a fiatalság és egy kicsit a tavasz ünnepe. Réges-régen nemzetiszín-szalagot fontunk a hajunkba ezen a napon, büszkén és dacosan tűztük ki a kokárdát, összekapaszkodva vonultunk a rügyfakadás-illatú utcákon és teli torokból énekeltük: Kossuth Lajos azt üzente…
Aztán valami megváltozott. Az ünnep fénye megfakult, más jelentést kapott a kokárdaviselés, a vágyott szabadság elérkezett, de a nemzeti egységnek nyoma sincs. 2021 március idusa pedig aggodalmak között, járványhíreket böngészve, a mozgásszabadság és a kötetlen találkozások utáni vágyódással telik.
Jóleső öröm ezekben a napokban, hogy a Kolodko Mihály szobrászművész által megalkotott veszprémi miniszobrok emlékeztetnek minket azokra a régi ünnepekre. Mint Török Balázstól, a szobrok tulajdonosától megtudtuk, Ernő, Ödön és LeoNóra egy veszprémi hölgy, Viszt Éva kokárdáit viselik. Köszönet érte!