A bunker a rossz politika és a félelem szimbóluma. Az Orbán család is mintha túlélésre alkalmas, önellátó birtok építésével lenne elfoglalva Hatvanpusztán.
Olvashattuk, hogy Új-Zélandra menekülnek az amerikai milliárdosok, ott építtetnek luxusbunkereket maguknak, talán mert úgy gondolják, oda nem ér el a Covid-járvány, ott meghúzódva túlélhetik a civilizáció összeomlását. De nem kell ilyen messzire menni, közelebb is vannak bunkerépítők.
A HVG rendszeresen beszámol Orbánék hatvanpusztai építkezéséről. Onnan tudni, hogy szinte önellátásra rendezkednek be. Építettek például aggregátorházat is, hozzá 20 ezer literes gázolajtartállyal. „Stratégiai jelentőségű épületekben valóban fontos, hogy biztosítva legyen a szünetmentes áramszolgáltatás, ám egy magánbirtok esetében ez nem szokás. A magyar természeti viszonyok mellett néhány óra, legfeljebb egy nap alatt a legnagyobb vihar után is újra van áram. 20 ezer liter olajjal viszont jó darabig ki lehet húzni a magas kerítések mögött, különösen, hogy a birtok energiaellátásáról hőszivattyúk is gondoskodnak. Vajon milyen katasztrófára készül Orbán Győző és fia, a birtok sejthető megálmodója?” – teszi fel a kérdést a Heti Világgazdaság.
Bunkerépítők mindig is voltak. Nekem, aki a néhai Jugoszláviában szocializálódtam, elsőre Tito bunkerei ugranak be. Legszebb példányuk a konjici, amit lehet, olvasóink közül is láttak már néhányan Szarajevó alatt, a Neretva partján a tengerre menet. Ma már turisztikai látványosság, de annak idején Tito és 350 legfontosabb elvtársa védelmére épült Konjicban, ebben a Boszniát és Hercegovinát összekötő kisvárosban. A hercegovinai karszt egyik barlangjában rendezték be. Kívülről közönséges háznak tűnik a Neretva fölött, amiből van egy tucat ott a környéken is. De amikor belépünk, mintha egy autóút fényesen kivilágított alagútjába lépnénk be. Tito bunkere, ahogy a turisztikai kiadványok reklámozzák, egyike a néhai Jugoszlávia legkomplexebb épületeinek. Atombiztos. Úgy épült, hogy egy atomtámadást is kibírjon.
A jugoszláv politika szimbóluma, ugyanakkor a félelemé is. De persze azt is mutatja, mire volt képes ez az ország. Mindenből a legjobbat hozták ide, piros Iskra telefonokat csodálhat meg a látogató, a Nikola Tesla gyár furcsa telexgépeit, szuper áramfejlesztőket, a Slovenijales gyár dizájnos bútorait. Annak ellenére, hogy milyen brutális háború folyt itt, ezen a vidéken az elmúlt évtizedekben, teljesen ép az egész bunker és a berendezése. 25 évig építették, több mint 4 milliárd dollárt költöttek rá. Ez az irdatlanul nagy összeg is jelzi, nyilván mindenki jól keresett rajta, sok pénzt lophattak ki belőle, még akkor is túlzás ez a költség, ha tudjuk, hogy van külön VIP-szektora a kétszintes bunkernek. A második szinten külön-külön apartman fürdőszobával Titónak, Jovankának és Džemal Bijedićnek, a bosnyák miniszternek. Ennyi pénzből szuper autópályákat építhettek volna Jugoszlávia-szerte és akkor nem kellene hat óra hosszát zötyögni autóval Belgrádtól Konjicig. Meg egyáltalán. Milyen sokat jelentett volna a jugoszláv gazdaságnak, ha példának okául azt élénkítik négy milliárd dollárból. De ők atombiztos bunkert építettek maguknak. Aztán úgy végezték ahogy, az egész volt Jugoszláviával együtt.
Tito atombiztos bunkere, a Zlatar-hegység alatt állítólag háromszor többet kibírt volna, mint a hirosimai atomcsapás. Fotó: Hit-Booker
