„Hát boldog karácsonyt most mindenkinek, ki távol van tőlem, s ki itt él velem!”
Egészen biztos, hogy a gyermekkor lelki élményeiből egy egész életen át táplálkozunk. Szerencsénkre vannak szokások, amelyek az évtizedek múlásával sem változnak. Ma is hasonló céllal írnak levelet a gyermekek a Jézuskának, hogy szeressék egymást az emberek, illetve milyen ajándék kerüljön a karácsonyfa alá.
Nem volt ez másképp a mi gyermekkorunkban sem. A karácsony előtti hetekben arra biztattak bennünket a szüleink, hogy kezdetben rajzoljuk le kívánságainkat, majd amikor már megtanultuk a betűvetést, írjunk levelet a Jézuskának. Nagy volt a boldogság, amikor az ünnepi fa alatt, szenteste megtaláltuk a kért ajándékokat. Körbeálltuk a fát és közösen énekeltük a karácsonyi dalokat.
Közel a nagy ünnep, hogy időben odaérjen a kívánság, megírom levelem a Jézuskának.
Kedves Jézuska!
Kérlek téged, hogy adj nekünk hitet, bölcsességet és alázatot! Jussunk el addig a tudatig, hogy minden élőlény a világon szeretetre vágyik! Az ember ember legyen újra! Sok még az éhség, a háború, a gyűlölet a világban. Kérlek! Segítsd, ne így legyen! Tudatosítsd bennünk hatásosabban, hogy az emberek bőrszíne, nyelve, hite, kultúrája nem választhat el bennünket egymástól! Ne tekintsük egymást ellenségnek! Add meg a tisztánlátást, hogy testvérek lehessenek újra az emberek a földön! A javak elosztásában ne engedd a mérhetetlen gazdagságot! Figyelmeztesd azokat, akik még nem ismerték fel, hogy „az élet arasznyi repülés földtől a földig”! Ne engedd, hogy megfeledkezzünk arról, hogy közös ősanyától és ősapától származunk! Adj bölcsességet országunk és a világ politikusainak, hogy a népeket a legtisztességesebb szándékkal, mindannyiunk boldogulása érdekében vezessék! A szeretet biztosan nem sűríthető be az év három napjába. Abban is kérjük segítségedet, hogy az év 365 napján egyformán szeressük egymást!
Így legyen!
György István Péter
