A sors fintora, hogy Szilágyi Lackó, az életében megbocsáthatatlanul sokat nélkülöző, megjelenése miatt különcnek tartott és ezért sokak által meg nem értett, számkivetett festőművész születésnapja egybeesik szegénység elleni küzdelem világnapjával is. A Világos Veszprémért Mozgalom az ő nevét viselő aluljáró-galériában, Lackó reliefje előtt szervezett megemlékezést szombaton délután, amelyen szégyenteljesen kevesen vettek részt.
Katanics Sándor, a DK önkormányzati képviselője köszöntötte az egybegyűlteket és szólt Szilágy Lackó veszprémi kötődéséről és munkásságáról.
Szilágyi Zoé, Lackó özvegye és művésztársa színes hangú megemlékezésben elevenítette fel az életüket, első találkozásuk történetét, szenvedélyes kapcsolatukat, beszélt a számkivetettségről, a mellőzöttségről és a szerinte egyre szürkébb kulturális életről.
Mindössze tucatnyi érdeklődő verődött össze az aluljáróban, pedig másfél száz meghívót küldtek ki a szervezők. Elgondolkodtató, hogy kiket nem láttunk ott: sem a város vezetőit, sem a térség választott küldötteit, ellenzéki politikusait és a város prominens nyomtatott és online sajtójának képviselőit sem, akik egyébként teljes létszámban jelen voltak akkor, amikor a művész halálát követően az aluljáró átadása politikai eseménynek számított.
