Baleset volt nemrég a Pajta utcában. Egy személygépkocsi, amelynek a vezetője tudomásunk szerint nem az útviszonyoknak megfelelően közlekedett, egy határozott jobb kanyart „kiegyenesítve” áttörte az út másik oldalán húzódó kőkerítést, és egy családi ház udvarában állt meg. A házba vezető gázfővezetéket is megrongálta, így többszörösen elmondható, hogy ritka szerencsével ért véget a kaland. Nem jött épp szembe másik autó, nem volt gyalogos a járdán, a háziak nem tartózkodtak az udvaron és nem robbant be a kiömlő gáz sem. Igaz, a lakásban három napig nem volt fűtés és meleg víz, de ez csupán múló kellemetlenség ahhoz képest, ami történhetett volna.
Aki ismeri a városnak ezt a részét, pontosan tudja, hogy a Kopácsi–Fenyves–Deák–Pajta utcák íve és a hozzájuk becsatlakozó Buhim utca amolyan egérútként működik a Buhim-völgy két „partja”, illetve a városközpont és a Dózsaváros között. Ha nincs kedvünk a hotel előtt araszolni, vagy egyszerűen csak rövidíteni akarunk a viadukt felé, ezeken a szűk, kanyargós, lejtős-emelkedős utcácskákon időt nyerhetünk. Jó lenne persze nagyobb odafigyeléssel és kevesebb gázzal, mert a kanyarok nem beláthatók, az úttest szinte mindenütt szűk két autónak, több szakaszon nem is elég, a járda sokfelé jelképes vagy még annyi sem, de egy villanyoszlop majdnem biztosan terpeszkedik a közepén. Nyáron sem veszélytelen ez a környék, de most, hogy jön a jég meg a hó (előbb-utóbb), különösen fontos lenne, hogy amit mi, autósok megtehetünk, azt tegyük meg a magunk és a környezetünkben élők érdekében.
– Lehet-e közlekedésbiztonsági eszközökkel csökkenteni a kockázatot, és kinek a feladata, hatásköre, hogy tegyen valamit? – kérdeztem Kovács Zoltánt, a polgármesteri hivatal városüzemeltetési irodájának vezetőjét.
– A jelenlegi jogszabályok a polgármestert nevesítik egyszemélyes felelősként és a döntési jogkör is az övé. Az ehhez szükséges elemzéseket, tanulmányokat az iroda munkatársai, az itt dolgozó közlekedési szakemberek készítik el. Az ön által felvetett probléma újra meg újra előkerül, 2007-ben és 2014-ben is komolyan foglalkoztunk vele. Sajnos nagyon nehéz jó megoldást találni, mert az óvárosi utcaszerkezet és a dimbes-dombos terepviszonyok adottak.
A 2007-es tervezet a forgalom teljes vagy részbeni egyirányúsítását vázolta fel, az előnyökkel és hátrányokkal egyetemben. Utóbbiak közül két megkerülhetetlen tényező szólt a megvalósítás ellen. Teljes értékű útszakaszként kellett volna bevonni a forgalomba a rövid, ámde rendkívül meredek Remete utcát, amely a téli közlekedésre majdhogynem alkalmatlan, tömegközlekedésre pedig egyenesen ellenjavallt a maga 15 százalékos lejtésével. A második ok a Séd patak hídjának akkori állapota volt, amire nem lehetett volna ráengedni a megnövekedett forgalmat. A hidat azóta megerősítették, de a Remete utca adottságain nem lehet változtatni. (Mellékelt képünkön a kidolgozott négy változat egyike látható.)
– Milyen egyéb lehetőségek vannak? A sebességkorlátozás, akárcsak a kötelező elsőbbségadás a szűkületekben eléggé magától értetődik, most is kint vannak az erre figyelmeztető táblák. Kár, hogy sokan semmibe veszik, zúgnak lefelé a Kopácsin meg a Pajta utcán, levágják a kanyarokat, erőszakosan nyomulnak az útszűkületben. Bár személy szerint gyűlölöm, de a fekvőrendőr talán megoldás lehet…
– A fekvőrendőrökkel elég sok a probléma. Nemzetközi vizsgálatok szerint az autósok hajlamosak rá, hogy két fekvőrendőr között beletapossanak a gázba, mert az a kényszerképzetük van, hogy a fekvőrendőr miatt időt veszítettek és azt be kell hozniuk. Ráadásul, akiknek a háza előtt fekvőrendőrt telepítettünk, egy idő után kétségbeesve könyörögtek a megszüntetéséért, mert idegrohamot kaptak az állandó csattogástól, amelyet az ott áthaladó autók okoztak. Ellene szól az is, hogy rossz sebességválasztásnál megdobhatja a kocsit, ami a járdára futva a gyalogosokat veszélyezteti. Ebben a városrészben pedig sok helyen járda sincs.
– Radar?
– Van néhány mérőberendezés a városban, tudja, amelyek a sebességtúllépésre figyelmeztetik az autósokat. Nagyon drága a működtetésük és gyakran meghibásodnak. Meg aztán hozzá is szoknak az emberek idővel, a tapasztalatok szerint nincs igazán visszatartó hatásuk.
– A gyalogosok védelmére felfesthetnének néhány zebrát.
– Szabvány van rá, hogy hol, milyen autós- és gyalogosforgalom esetén kell gyalogátkelő helyet létesíteni. Eszerint a szóban forgó környéken sehol nem indokolt a zebra felfestése. El lehetne persze térni ettől, de néhány kritérium sajnos nem teljesül. A két legfontosabb közülük, hogy gyalogátkelőt csak ott lehet kialakítani, ahol az útszakasz fékúton belül belátható, illetve hogy a gyalogátkelőnek járdától járdáig kell tartania.
– Akkor nem marad más, mint a veszélyhelyzet határozottabb kommunikálása olyan orrbaverős útburkolati jelekkel, amelyeket nem lehet nem észrevenni.
– Igen, ez könnyen kivitelezhető és én itt most ünnepélyesen megígérem önnek, hogy jövőre sort is kerítünk rá. Minden technikai megoldásnál fontosabb azonban az, amit a fejekben hordunk. Meggyőződésem, hogy Magyarországon túl könnyű jogosítványhoz jutni és a jogosítványt megtartani sem egy nagy mutatvány. Pedig sok az alkalmatlan, felelőtlen autóvezető, és a többségüket egy-egy szerencsés kimenetelű figyelmeztetés sem teszi óvatosabbá. Hiszem, hogy az iskolákban sokkal többet kellene foglalkozni a közlekedési kultúrával. Gondoljon csak bele, hányan kerékpároznak például a legalapvetőbb KRESZ-szabályok ismerete nélkül, főleg gyerekek. De az eredeti témánkhoz visszatérve megnyugtatásul azt azért el kell mondanom, hogy a naponta megélt szabálytalankodások ellenére a városnak ezen a részén elenyészően kevés a baleset. Az erről szóló statisztikákat rendszeresen megkapjuk a rendőrségtől, számunkra ez nagyon fontos információ. (A képen látható grafikus ábrázolás a 2008-ban történt baleseti eseményeket mutatja.) Talán azért van így, mert a Buhim-völgyi egérutat főként a környéken élők vagy a rendszeresen arra járók használják, akik tisztában vannak a speciális körülményekkel.
