Gyorsabb és jobb lehet a Hoya-Pannon Egyetem Veszprém a nyáron érkezett, sok nagy csatát megélt Szabó Péter közreműködésével – a karmester játékstílusa remélhetőleg módfelett illeszkedik majd az új és ütőképesnek tűnő gárdába. Ha így lesz, akkor a rutinos kosárlabdázó az egyik alappilléré válhat.
A huszonkilenc éves irányító eddig sok helyütt bizonyította, hogy alkalmas és érdemes a neki szánt feladatok megvalósítására. Tizenegy éve került fel a Szolnoki Olaj felnőtt keretébe, ahol a második, illetve harmadik idényében majd’ ötös pontátlaggal vétette észre magát. Akkortájt például tizennégy pontot hintett a szombathelyieknek és a debrecenieknek, míg a pécsiek ellen hét gólpasszt jegyzett. Négy szezon után kétszer légióskodott a szlovákiai Révkomáromban, de karrierjét egy rövid jászberényi kitérő is színesítette. Pályafutása ezen periódusától a hazai másodosztály keleti együtteseiben iparkodott, előbb az EKF Eger KOK SE-ben, aztán a Salgótarjáni KSE-ben, legutóbb pedig a Hódmezővásárhelyi Kosársuli SE-ben. Az előző kiírásban a pont-, az assziszt-, a játszott percek és az értékindex-„normák” vonatkozásában a tíz legjobb keleti spíler között foglalt helyet. A vásárhelyiekkel hiába lett a Piros-csoport sereghajtója, a mieinknek ősszel tizenöt, míg tél végén huszonegy pontot szórt.
– Hogy miért épp Veszprémbe jöttem?! – kérdezett vissza főhősünk, majd emígy folytatta: – Szerettem volna egy olyan klubhoz jutni, amely komoly célokkal rendelkezik és van esélye felkerülni az NB I-be. Én ugyanis nem mondtam le arról, hogy még az A-csoportban viaskodjak. Természetesen voltak máshonnan is ajánlataim, de mivel a Hoya-elöljárók tavasszal olyan jövőképet festettek le előttem, ami felettébb ambiciózus és élvonalbeli tagsággal kecsegtet, végül kezet ráztunk egymással. Közben azért váltottam pár szót Helmeczi Andrással és Schéda Martinnal, a volt klubtársaim szintén jókat mondtak az itt zajló munkáról. Jó csapathoz akartam igazolni, és jól döntöttem, hogy a bakonyi megyeszékhelyre írtam alá. Úgy érzem, számomra Veszprém volt a legmegfelelőbb választás, egy valóban jó közösséghez csatlakoztam. A beilleszkedésemmel sem volt probléma. A felkészülésben ott tartunk, ahol három hétnyi közös munka után tartani kell, de legalább ilyen lényeges, hogy nem csak a parketten, hanem az öltözőben is kitűnő a hangulat. Kell is ez, hogy a közösségünk igazán sikeres legyen.
Ahogy a játékoskeret többi tagja, úgy a jelentős tapasztalatot birtokló Szabó Péter is nagyon igyekszik a holtidénybeli tesztmérkőzéseken, igazolván, hogy a társaság jól járt vele és általa biztosított a továbbfejlődés. Eddig több formációt próbáltak ki, de amiből egy fikarcnyit nem engednek, hogy a műhely az előttünk álló pontvadászatban az eddig látottnál is agresszívebben védekezzen, s ebből kiindulva gyors támadásokat vezessen.
– Talán szerénytelenség nélkül állíthatom, hogy a küzdőtéren harcos típus vagyok, aki a legnehezebb pillanatokban sem adja fel – monsta Szabó Péter. – Ezen túlmenően a korábbi állomáshelyeimen gyorsnak tartottak, aki viszonylag jól szervezkedik. Mérész edző mindig és mindenütt arra kér, hogy pörgessem fel a játékunkat, amit így egyrészt nehezebben tudnak lekövetni a riválisok, másrészt a látványossága miatt tetszhet a szurkolóinknak. Az eddigi előjelek biztatók, ráadásul az is a malmunkra hajthatja a vizet, hogy hosszú a kispadunk, vagyis nem lehet gond a rotációval.
A játékos a feleségével és a kétéves gyermekükkel, Bencével költözött Veszprémbe, ahol a klub U16-os gárdáját is tréningezi. A szabadidejét a családjával tölti, a történelmi belvárosunkban éppúgy szívesen sétálnak, mint a Balaton-parton.