Közérzet · 2016.03.07.

Környezetszennyezés és zaj Jutaspusztán

Kovács Gyula négy éve lakhatás és gazdálkodás céljából vásárolt másfél hektár jutaspusztai földterületet, hogy azon mezőgazdasággal foglalkozzon. Munkáját nemcsak a mostanában egyre kiszámíthatatlanabb időjárás, hanem a veszprémi szél is nehezíti. Mert a legkisebb légmozgás is elég ahhoz, hogy a földjét telehordja műanyag zacskókkal, papírhulladékkal. Ugyanis a szomszédságában MÉH-telep működik.

Előzmény


Jutaspuszta területe nem egységes: a falusias városrészt kettészelő „főutca” (hivatalos nevén: Kisréti utca, a szerző) egyik oldala ipari, másik oldala lakóövezet. Az ipari oldalon 30 éve működik az a MÉH-telep, amely már eddig is sok bosszúságot okozott a szemközti oldalon élőknek. A lakók korábban a hatóságok és a legszélesebb nyilvánosság elé tárták panaszaikat, mire a győri székhelyű cég a Kisréti utcai telephelyen több változtatást is elvégzett. A lakóövezetben élők elsősorban az elviselhetetlen zaj miatt hallatták hangjukat. A cég zajvédő falat húzott fel és méterekkel odébb helyezte a kamionok által használt bejáratot.

Kerítés

A lakóövezetben élőket az elviselhetetlen zaj, a MÉH-telep közvetlen szomszédságában élő Kovács Gyulát pedig jobbára a környezetszennyezés nyugtalanítja. Már összerezzen, ha a meteorológiai előrejelzés másnapra szelet ígér. Nem mintha félős ember volna, de tapasztalatból tudja: a legkisebb légmozgás is elég ahhoz, hogy a földje tele legyen műanyag zacskókkal, papírhulladékkal, amit a tőszomszédságában lévő MÉH-telepről szállít át a szinte mindig fújdogáló bakonyi szél. Ottjártunkkor nem volt vihar, szellő sem nagyon lebbent, fotós kollégámnak mégsem kellett nagy erőfeszítést tenni ahhoz, hogy lássa a gazdálkodó igazát. Azt mondja, vihar után olyan a telke, mintha zacskókkal vetette volna be, a földje végében csordogáló Séd-patakban műanyag zsákok úszkáltak, és a tavaszi munkákra előkészített földből is könnyedén lehetett műanyag foszlányokat kicsipegetni.

A MÉH-telepet a gazdálkodó telkétől elválasztó egy-másfél méteres, kidőlt-bedőlt szögesdrótkerítés a legenyhébb szellőnek is képtelen ellenállni

A MÉH-telepet a gazdálkodó telkétől elválasztó egy-másfél méteres, kidőlt-bedőlt szögesdrót kerítés a legenyhébb szellőnek is képtelen ellenállni

A helyzet minden, a MÉH-telep oldalán lévő ház- és kerttulajdonost érint, de Kovács Gyulát hatványozottan – tán mert neki van a legnagyobb telke vagy csak ő gazdálkodik. Az alkalmankénti szemétszedést a MÉH-telep vezetője munkásaival időnként elvégezteti, ám ez csak a következő szélmozgásig enyhít valamelyest a helyzeten.

A jutaspusztai MÉH-telep minden engedéllyel rendelkezik, amit a győri székhelyű Zrt.-nek 2014 augusztusában adott ki a közép-dunántúli környezetvédelmi hatóság, miután kikérte a megyei népegészségügyi intézet, a vízügyi és katasztrófavédelmi hatóság állásfoglalását.

Az engedélyben szerepel ez a mondat: „A telephely teljes mértékben kerítéssel körülhatárolt.” A kerítés meglétét senki sem vitathatja, de azt már igen, hogy egyáltalán ér-e valamit, megfelel-e a rendeltetésének.

Új gép, napi feldolgozás

Csaba Egon, a MÉH-telep vezetője szerint a végleges megoldást nem a kerítés jelentené. Még akkor sem, ha öt-hat méter magasra húznák fel. A fásítás jó ötlet, a problémán valamelyest javíthatna, de ez sem old meg semmit. Megkezdődött a facsemeték ültetése, de mire ezek felnőnek, addig sok víz lefolyik a Séden.

A helyzet minden, a MÉH-telep oldalán lévő ház- és kerttulajdonost érint, de Kovács Gyulát hatványozottan

A telepvezető szerint a szemben élők komfortérzete érdekében üzemen kívül helyezték az utcafront felőli papírfeldolgozót és megszüntettek bizonyos, nagy zajjal és porral járó korszerűtlen technológiákat. Megtudtuk, hogy hamarosan megérkezik az új gép, amellyel a minimumra csökkenthető a fel nem dolgozott hulladék. Műanyag palackokkal soha nem foglalkoztak, szerinte azok máshonnan kerültek a földre, a vízbe.

Az 1985–86-ban létesített jutaspusztai telepre jelenleg 2–300 tonna(!) újrahasznosítható anyag érkezik hetente, ami többszöröse a 30 évvel ezelőttinek. Ez az irdatlan mennyiség nem a lakosságtól, hanem az iparból érkezik.

A Séd-patakban műanyag zsákok úszkálnak

A Séd-patakban műanyag zsákok úszkálnak

[stextbox id=”grey”]Egy műanyag szatyrot átlagosan 20 percig használunk. Az évente elhasznált műanyag zacskók száma mintegy 500 billió és 1 trillió (milliárdszor milliárd) darab. A műanyag zacskóknak világszinten mindössze egy százalékát hasznosítják újra, mert olcsóbb az újak előállítása, mint a használtak feldolgozása. 1999-ben 14 millió fát vágtak ki csak azért, hogy azokból 10 milliárd papír bevásárlózacskót készítsenek. Évente nagyjából 10 millió tonna műanyag hulladék kerül a tengerekbe, óceánokba. Több százezer bálna, teknős és más tengeri emlős pusztul bele minden évben abba, hogy tévedésből tápláléknak nézik és megeszik az emészthetetlen műanyag hulladékokat. A szárazföldön ugyanilyen sorsra jutnak a szarvasmarhák, a kecskék és egyéb emlősállatok, amikor legelészés közben megeszik a műanyag zacskót.[/stextbox]






[fbcomments]