A közelmúltban képes riportban számoltunk be a néhai veszprémi gyermekkórház siralmas állapotáról, fotósunk bejárta az épületet. Akkor nem jelentettünk meg egy sor fotót, amelyeket most közzéteszünk. A fantáziadús falfirkák, graffitik magukért beszélnek, ékesen tanúskodnak az ideiglenes lakók hangulatáról, lelkiállapotáról. Mindannyiunkról.
„A lehetetlent senki sem kéri, csak azt, amit meg tudsz tenni”, közli az ismeretlen, miközben a kidőlt ajtó mögül vér folyik
Tavaly októberben volt 111 éve, hogy a Veszprémi Magyar Királyi Állami Gyermekmenhely, a későbbi Heim Pál Megyei Gyermekkórház megnyitotta kapuit, és éppen húsz esztendeje, hogy üresen áll.
A két világháborút is átvészelte, az ötvenes-hatvanas években megújult, majd ismét magára hagyták. Az Ybl Miklós és Ybl Lajos tervei szerint megvalósult gyönyörű épület valaha káprázatos kertjét visszahódította az őstermészet. 2007-ben a létesítményt az egyetem kapta meg, de a tervezett hasznosításból nem lett semmi.
A város önkormányzata úgy döntött, hogy az épületet (ingyenesen) visszaigényli az államtól. Ha a remélt döntés megszületik, a város és a névadó örökösei által létrehozott Heim Pál Alapítvány együttműködésével megkezdődhet az a hatmilliárd forintos beruházás, amely a kórházat ismét a beteg gyermekek gyógyításának szolgálatába állíthatja.
Ne bújj el, nyugtat meg az ismeretlen, és nem csak szavakkal érzékelteti, hogy mitől nem kell tartani, miért is nem lesz új élet errefelé