A kora tavasz legbiztosabb jele a Balaton-felvidéken a virágzó mandulafák látványa. Az új élet kezdetét juttatják eszembe a rózsaszín szirmok, meg azt is, micsoda őrültség ilyen hidegben virágot hozni. Mert hiába volt az átlagnál melegebb az idei tél, most azért még hideg van.
A magunk mögött hagyott februárt kivéve, ami „normális” volt, a naptári időszaknak megfelelő, idén az egész tél viszonylag enyhén alakult és esősebb volt az átlagnál. Szerencsénkre. Így kevesebbet kellett fűteni és talán végre teleszívhatták magukat nedvességgel a nyáron át szomjazó fák.
Az előrejelzések szerint március idusa meghozza a melegebb időt és esőben sem lesz hiány. De addig még havazás is lehetséges a magasabb tájakon.
Talán nem fagynak meg a virágzó mandulafák, amik minden tavasszal a mediterrán üzenetét is hozzák nekünk ide fel Közép-Kelet-Európába. Ennek a Balaton-felvidéki tájnak mintha Dalmácia, Isztria és Provence lenne a rokona, ahol, mint Hamvas Bélától tudjuk, a színek jobban világítanak, világosabb és melegebb a táj, „elektromosabb” a levegő. Pont úgy, mint Csontváry festményein, ahol gyakran előfordulnak virágzó mandulafák.
Vezető kép: Csontváry Kosztka Tivadar Mandulavirágzás című festménye (Forrás: Wikipédia)
