Jó ötlet volt a szervező, a Művészetek Háza részéről, hogy a mesemondó Berecz Andrást hívta meg, nyissa már meg a könyvhetet, mert mindenkinek, aki hallotta őt, szebb lett a csütörtök délutánja.
Veszprémben pár éve a könyvhét utáni héten hirdetik meg a könyv ünnepét, így azokat az írókat is meg tudják hívni, akik esetleg a központi ünnepség idején elfoglaltak, illetve azokat a könyveket is bemutatják, amelyek késve jönnek ki a nyomdából, hiszen minden kiadó erre a dátumra időzíti legfontosabb könyveit.
Idén egyik esetre sem tudunk példát mondani. Az egyetlen fővárosi írónak, Kukorelly Endrének se híre, se hamva nem volt a programfüzetben rögzített időpontban, késve megjelent könyvről sem hallottunk, annál több, a városban élő vagy Veszprémhez kötődő író friss vagy nem éppen friss művéről olvashattunk a már említett programfüzetben, és ismerkedhettünk meg velük a pódiumbeszélgetések során.
Íme a helyiek: Tömöry Péter: Drakula földje avagy Bodóné lányai, Tungli M. Klára: Tornyok fölött a szó…, B. Varga Judit: Kényszer ellenére – Szaléziak és a kommunizmus, Géczi János: A rózsa jegye alatt és A rózsa és jelképei, Fenyvesi Ottó: Minimum rock and roll, Brassai Zoltán: Megérkezni és itt maradni, Arany Zsuzsanna: Désiré kalandjai, Botár Attila: Kötődések, Klausz Melinda: A közösségi média nagykönyve, Búzás Huba: Csúszva-mászva Európa zsámolyán és Amerre a szél fúj, Németh Szilvia: Aranytükör, Kanyár Erika: Jel az univerzumban, Buvári Tamás: Nekem Ti voltatok. Keressék, olvassák őket!
A Szent Imre téren kora délután kevesen nézegették a könyveket a nagy forróságban, és csak páran hallgatták a kis színpadon folyó rövid beszélgetéseket a szerzőkkel, de Porga Gyula polgármester rövid köszöntője után Berecz András szólt az egybegyűltekhez, és az ő hangját hallva már többen megszakították a sétájukat.
– Érdekes, huncut ötlet volt attól, aki engem erre a deszkára fellökött – kezdte a mesemondó. – Az írásbeliség meghívta a szóbeliséget. Én még szájról olvastam a meséket, és erről eszembe is jutott egy kazári tatár találós kérdés. Mi az: kézzel vetegetik, szájjal aratgatják? A könyv. Akkor éri meg elvetni, leírni a betűt, ha azt el is olvassák.
Ezután pedig egy hosszú-hosszú mese következett a leányról, akit liliomból teremtett a jóisten, és mivel Berecz András igencsak jól érezte magát Veszprémben, ezért mesélt még nekünk árvízről, szárazságról, kocsmázásról, orvoslásról, mi pedig dőltünk a nevetéstől. Sajnálhatja mindenki, aki nem volt ott.
A könyvheti programsorozat pénteken folytatódik, szombat délelőtt pedig a gyerekeket várják a térre társasjátékkal, koncertekkel és egyéb produkciókkal.
