A lázadó című könyv memoár bátorságról és áldozathozatalról. Rahaf Mohammed elmenekült bántalmazó családjától és Szaúd-Arábia elnyomó közegéből.
Mi gondja lehet egy fiatal lánynak, aki a világ leggazdagabb országainak egyikében él és szerető, jó egzisztenciával bíró család veszi körül? Mi gondja lehet egy fiatal lánynak, aki a társadalom elitjéhez tartozik, a legfényűzőbb környéken él hatalmas házban, személyzettel? Látszólag semmi, hacsak az az ország nem Szaúd-Arábia, amely a 149-ből a 141. helyen áll a nemek közötti egyenlőséget vizsgáló jelentés, a Global Gender Gap Index szerint. Az emberi jogok terén a legrosszabbak között vannak a világon, és náluk vonatkoznak a legszigorúbb szabályok a nőkre. Becsületgyilkosság, gyermekházasság és a nők nemi szervének megcsonkítása is gyakran előfordul. Egy olyan társadalmat kell elképzelni, ahol a férfiaknak négy feleségük lehet. Egy olyan országról van szó, ahol a szerző szerint nemzeti sport a nők elleni erőszak. Szaud-Arábiában a nő szenvedésének legfőbb forrása a férfi gyámság. Ez azt jelenti, hogy még az orvos kérdéseire sem válaszolhat egy nő maga.
Rahaf Mohammed nem élhette a tinédzserek felhőtlen életét. Elnyomásban és bántalmazásban nőtt fel. Vallása szerint a legradikálisabb irányzatok egyikének elveit, a vahhábizmus szabályait kellett követnie. A szunnita vallás legpuritánabb ága ez. A gyilkosságtól a boszorkányságon és a flörtölésen keresztül a rablásig mindent megkövezéssel, végtagok levágásával és botozással büntetnek. A homoszexuális érintkezésért halálbüntetés jár. A szemet szemért ma is élő gyakorlat: a bűnös szemét sebészi úton távolítják el. Bírósági tárgyalás egyszerűen nem létezik, sokszor még ügyvéd sincs. Ha valakit bűnösnek tartanak, de nem tesz vallomást, azt megkínozzák. Egy olyan vallási irányzat, ahol az ilyen mondatok nem hangoznak képtelenségnek: „Lányt iskolába engedni olyan, mint megengedni a tevének, hogy az orrát a sátorba dugja. Előbb-utóbb teljes terjedelmével benyomul a sátorba, és az összes helyet elfoglalja.”
Rahaf csak később jön rá, hogy az iszlámon belül is vannak megengedőbb csoportok: „Idősebb voltam már, amikor kiderült számomra, hogy több értelmezése létezik az iszlámnak, a Háil környékén gyakorolt erősen konzervatívtól kezdve a másutt gyakorolt megengedőbb változatokig. Megtudtam, hogy a szunnita és síita muszlimok többsége szerte a világon szemben áll a vahhábizmus értelmezésével, sok muszlim el is ítéli. Néhányan egyenesen azt állítják, hogy a vahhábizmus a globális terrorizmus forrása. Háilban azonban az én iskolámban azt tanították, hogy a vahhábizmus az iszlám egyedül elfogadható értelmezése. Az összes többi ördögi, bűnös, sőt halállal büntetendő.”
A lány később azzal is döbbenten szembesül, hogy a nyugati társadalmakban egészen másképp bánnak a nőkkel. A sok verés és bántalmazás után megfogadja, hogy elmenekül ebből a világból. Rahaf világsajtót is bejárt szökéstörténetéről annak idején szalagcímekből értesültünk: miként akart Thaiföldön át Ausztráliába szökni, és amikor az ausztrálok nem adták meg a menekültkérelmet, hogyan barikádozta el magát egy hotelszobában, hogy ne kelljen felszállnia a hazatérő szaudi gépre, ahol a családja a biztos halállal fogadta volna. Ez a könyv azonban nem csak egy kamasz lány szökésének megrendítő története. Részletes bemutatása annak az elképesztő szabályokkal gúzsba kötött társadalomnak, melynek működése szinte hihetetlen. Egyben reményt és hitet adó történet azoknak a nőknek, akik más okokból szenvednek, és változtatni szeretnének a sorsukon.
Rahaf Mohammed történetét Sally Armstrong újságíró jegyezte le. A lázadó a 21. Század Kiadó gondozásában, Szabó Olimpia fordításában jelent meg, és itt megrendelhető.
Vélemények A lázadóról
Nehéz azt mondani egy könyvre, hogy „jó” vagy „rossz”, amikor ennyi borzalom van benne, és azt is tudod, hogy ez mind valóság. Ezek a kategóriák zavarba ejtővé válnak, szinte teljesen értelmüket vesztik ilyenkor. Talán inkább arról érdemes beszélni, hogy egyrészt a szöveg elbírja-e a felkavaró tartalmakat, másrészt tisztelettel bánik-e velük. A lázadó esetében mindkét kérdésre igen a válaszom. – Milanovich Domi, wmn.hu
Úgy tudja bemutatni Szaúd-Arábiát és a nők ottani életét, hogy abban benne van egy éppen csak felnőtt nő minden frissessége, lendülete, igazságérzete, valódi felháborodása. A lázadót nemcsak a konkrét, anekdotikus történetek, Rahaf Mohammed saját traumái teszik nagyon személyessé és valódivá, hanem ez a mögöttes erő is. – Janecskó Kata, telex.hu
Egy könyv akkor hatásos és magával ragadó, ha az olvasó legszívesebben beleugrana a sorok közé és beavatkozna a karakterek mozzanataiba, szavaiba, cselekedeteibe. Nos, A lázadó mindenféle túlzás nélkül ilyen regény. Együttérzést vált ki, emellett pedig hatásosan hívja fel a figyelmet a szaúdi nők helyzetére. – Gáll Anna, index.hu
A vezető képen Rahaf Mohammed. Fotó: Getty Images/Andrew Francis Wallace/Toronto Star
