Kábán szédelegtem kifelé az aulából. Rég hatott rám úgy valami, mint Kovács Attila veszprémi muzsikus, zeneszerző zongorakoncertje. Nagyjából az est felénél, amikor már csak ő meg a hangszere volt a színpadon, becsuktam a szemem. És elkezdődött…
Ismerős, de jó ideje nem tapasztalt érzés. Finom, egyre terjedő zsibogás az agyban, legelőször a tarkó tájékán. Aztán megjelennek a színek, a képek, a helyek, amelyeket sohase láttam, a valóságban nem is létezők. Vibrál, kavarog ilyenkor minden, a testem ellazul, nem is matéria vagyok, csupán érzelemhullámok súlytalan elegye. Ilyen lehet egy téren és időn túli, pszichedelikus utazás. Persze ehhez jó zene kell és nagyon jó előadó.
A koncert végén egy apró termetű idős úr hívta magához Attilát. Törékeny ujjaival előbb a homlokát, aztán a kezét érintette meg.
– Itt, a fejedben és itt, a kezedben van a zene – mondta.
A 91 esztendős Balázs Zoltán, a Kossuth iskola egykori testnevelő tanára, országosan elismert edző és sportszervező köszönte meg így a csodálatos élményt hajdani tanítványának.
Felföldi Gábor, a Pannon Egyetem kulturális referense a hangverseny bevezetéseként elmondta, hogy az alapításának hetvenedik évét idén ünneplő intézmény jubileumi programsorozatába igyekeznek olyan előadóművészeket meghívni, akik valaha az egyetem hallgatói voltak. Kovács Attila az általános iskola és a Lovassy gimnázium elvégzése után vegyészmérnökként itt kapott diplomát, bár amint a beszélgetésükből kiderült, leginkább a szülei unszolásának engedve iratkozott egyetemre. Igazából a zene vonzotta, legkedvesebb hangszere a zongora volt és maradt a mai napig. Miles Davist hallgatva ismerte fel, hogy a jazz az a műfaj, amiben jól érzi magát és amiben alkotni akar.
Végzős egyetemista korában volt egy zenekaruk, a Kaméleon Együttes, de az akkori zenei irányzatba nem illettek bele, így elmaradt a nagy kitörés. Friss diplomával a zsebében, kétgyermekes családapaként külföldre ment muzsikálni, végigjárva a zenészlét legkülönbözőbb szintjeit. Sok akkori sztárral összehozta a sors, szerződést kapott egy hamburgi színháznál, végül mégis hazatért.
A Petőfi Színházban 2000-ig Vándorfi László mellett dolgozott, a Börtönmusical, a Gizella rockopera és több zenés mesedarab zenéjét ő szerezte. Nem mellesleg pedig komponált egy Veszprémi misét, amit 2003-ban nagy sikerrel mutattak be a belgiumi Louvain-la-Neuve-ben, Veszprém testvérvárosában is.
– Hogy mi a jelen? Leülök és zongorázom. Annak, aki hív, ott, ahol meghallgatnak. A jövő pedig… Minden nap leülök és zongorázom, mert amíg élek, zenélek! – válaszolta a műsorvezető kérdésére.
A rövid párbeszédek között elhangzott egy-egy virtuóz improvizáció és friss szerzemények is, amiket Attila fejben komponál és emlékezetből játszik el bármikor. Kottát csak másnak ír, magának soha. Számomra a varázslat – ott a tarkóm táján – a Laura című szvingnél kezdődött, majd jött a Csend, amit John Judit grafikái és pasztellfestményei ihlettek. Az alkotó műveit bemutató tárlat pár órával korábban nyílt meg az aulában. A neoavantgárd képzőművész, Tót Endre veszprémi kiállításmegnyitójára írt darab emocionális hullámvasútja után végül Hamvas Béla Tabula Smaragdinájának zenei „átirata” ütött hatalmasat.
Hasonlóan lehettek vele mások is, erről árulkodott az idős tanár gesztusa és egy fiatalember kérése a koncert végén: ugye leírom majd a műsorban elhangzott számok címeit. Attilától kértem hozzá segítséget:
– Mások szerzeményeiből: Herbie Hancock Cantaloupe Island, Watermalon Man, Headhunters, Miles Davis So What, All Blues, Chic Corea Spain, Billy Cobham Red Baron, David Raksin Laura, Night And Day Cole Portertől. Ezek közül volt, amit csak szemelvényként játszottam, volt amit meg is improvizáltam. A többi mind a saját dolgom volt. Pár teljesen új, még cím nélküli dal: kettő dél-amerikai hatásra, egy a szving-korszak rám tett hatásából, két hared-bop jazztéma. Amiknek megvannak a címei, tehát kicsit régebbiek: Csak, Latin Fusion, Békét hoztam, Tabula Smaragdina Whole And Half, Csend ez Judith John kiállítására született, a Tóth Endre kiállítására komponált darab, ezeket mind meg is improvizáltam.