Régen, az „átkosban” is létezett kiskapu, főleg a tűzhöz közeli sógor, koma, cimbora számára – akárcsak manapság. Volt kiskapu balatoni halsütöde nyitásához, de létezett diploma és „kék útlevél” megszerzéséhez, valuta legális birtoklásához, nyugati autó vásárlásához, soron kívüli telefonbekötéshez.
A rendszer- és a jelenlegi „módszerváltás” óta sok minden változott, előnyére és hátrányára is, ami viszont változatlan, az a kiskapuk létezése. Úgy tűnik, korunkat a történelem évtizedek múlva joggal fogja a „kiskapuk” idejeként említeni.
Számtalan törvény, kormányrendelet már megszületésekor rendelkezik eme áldásos lehetőséggel, hogy ezzel is segítse a kegyelteket, élelmesebbeket. Manapság, hogy csak párat említsek, van kiskapu az adószabályok megkerüléséhez, a közbeszerzésekhez, a trafiknyitáshoz, boltok vasárnapi nyitva tartásához, különféle állami támogatások elnyeréséhez.
És ez mi? Egy ajtó lenne? Az MTI fotósa megörökítette a szerb–magyar határvonalon épülő kerítés állványainak szerelését. És most nekünk ez vajon miért tűnik kiskapunak? Mert az lenne? Vagy csupán kiskapufóbiásak vagyunk?
