Matteo Massagrande az idő és a fény festője. Úgy szereti a festészetet, ahogy csak kevesen, s úgy műveli, mint egy soha ki nem haló klasszikus nyelvet – olvashatjuk Fertőszögi Péter gondolatait a művész tihanyi kiállításának katalógusában. Szép majálisuk volt azoknak, akik vasárnap részt vettek a tihanyi Kogart Galériában Matteo Massagrande olasz festőművész önálló kiállításának megnyitóján.
Házi Katalin, a Kogart Kiállítások Tihany Kft. ügyvezetője megjegyezte: mi, anyák, nem is kaphattunk volna ennél különlegesebb ajándékot anyák napján. Kedves szavai előtt a Balaton Kamarazenekar Mozartot játszott, utána pedig Mátyásfalvi György, Kovács Gábor (övé a budapesti és a tihanyi Kogart Galéria – a szerk. megj.) volt üzlettársa és egy tihanyi nyaraló tulajdonosa a művésszel való megismerkedésének történetét mesélte el.
A festőművész és a felesége, Angéla
– Az én történetem Hajóson kezdődött négy-öt évvel ezelőtt – vette át a szót Fertőszögi Péter, a Kovács Gábor Művészeti Alapítvány kuratóriumának elnöke. – Azóta van egy barátom, Matteo Massagrande, a poeta doctus, akinek nemcsak a művészete, hanem a szellemisége is óriási. Matteo Padovában született, és gyerekkorától tudatosan készült a művészeti pályára. Sokszor még az iskolai órák helyett is a velencei múzeumokat, kiállítótermeket járta. Megesett, hogy édesanyja kénytelen volt a rendőröknek szólni, hogy segítsenek a fiát kihozni egy-egy múzeumból, mert az ifjú Matteo egyszerűen nem vette észre, hogy rázárták az ajtót.
A fotó sajnos nem adja vissza a festmény színeit, fényeit
Matteo Massagrande ismeri a művészettörténet egészét, fiatal korában másolta a nagy mesterek képeit, de érdekli a modern festészet is. Padovában él, Hajóst a második otthonának tekinti. Ő maga és a festészete nemcsak egész Európában ismert, hanem a tengeren túl is. Volt már kiállítása Barcelonában, Madridban, Szöulban, Londonban, Hongkongban, New Yorkban, Ljubljanában, Budapesten, San Franciscóban, Bejrútban.
– Festményein az épületek fragmentumai annak az európai kultúrának a részei, amelyből mi is építkezünk – mondta megnyitóbeszédében Fertőszögi Péter. – Az épületek egy része a fantáziájában született. Nem az elmúlást akarja megmutatni, hanem azt, ahogyan ő azt megragadja. Látszólag minden olyan a festményein, mint a valóságban, valójában semmi közük a valósághoz a vásznain, tábláin szereplő épületeknek. Ez rendkívüli modernitást ad a képeinek. Szinte érezzük a terek múltját, de benne van a jövőjük is, pedig a festő csak egy pillanatot örökít meg. Matteo nem szereti a tökéletest. Ő érzéseket akar visszaadni, amelyekben benne van az esendőség, ezért tudatosan fest hibákat, és szintén tudatosan kapcsolja be enteriőrjeibe a tájat, illetve a tájba az enteriőrt.
Házi Katalin, Mátyásfalvi György, Matteo Massagrande és Fertőszögi Péter
A megnyitón elhangzottakat folyamatosan tolmácsolta a festőnek magyar felesége. Matteo Massagrande nehezen tudott megszólalni a hallottak után.
– Meghatódtam a vendégszeretettől és a profizmustól – mondta –, pedig nem vagyok egy meghatódós ember. Olasz festő vagyok, de magyar festő is. Szívemből köszönöm, hogy itt lehettem önökkel!
