Kultúra · 2016.09.14.

KIÁLLÍTÁS – A geometria boldogsága

Geometrikus formákból, alapszínekből építkezik minimalista eszközökkel, ezért lehetne akár gépies, személytelen is Fajó János festészete, de nem az. Éppen hogy valami nagy-nagy harmóniát sugároznak a munkái, amelyek még október 1-jéig láthatók a Vass László Gyűjtemény Galériájában Veszprémben.

Ha nem ódzkodnék a túlzásoktól, egyenesen azt írnám, valami földöntúli boldogságba, kozmikus harmóniába lép a látogató Fajó János Szabad formák című kiállításán. Semmi depresszió, semmi káosz, semmi őrület, semmi aggodalom, semmi sötétség, semmi narratíva ­– csak alapszínek és az általuk alkotott mértani formák kiegyensúlyozott (algo)ritmusa a falakon. Világosság és rend. Semmi kétely. Semmi megingás. Legfeljebb némi feszítés. Távoli zenei hasonlat jut eszembe: Bach transzcendens világa. Vágyódás a végtelen után. De akár átlépésnek (átjárásnak) is nevezhetnénk ezt a transzcendenciát egyik világból a másikba. Az elhagyott világot nem kell leírni, mindenki ismeri, hiszen ebben élünk. De hogyan írjuk le azt a világot, amelybe átjár a festő, azt az ember fölöttit, amelyet már nem érintenek meg a hétköznapi szituációk, esetek és pretenziók?

f_2

Persze, mint minden hasonlat, a Bach koráljaival és variációival való összevetés is sántít, hiszen Fajótól távol áll a barokk pompája, inkább Ligetit kellene emlegetni például, máris közelebb kerülünk a „magyar geometrikus festészet minimalista ágát” képviselő alkotó világához. Sárvári Zita definiálta így az életművet az Új Művészet legújabb számában közölt elemzésében. Amióta Kassák és Hincz hatására a hatvanas években Fajó rátalált erre a „modernista absztrakcióra”, azóta kitart mellette, homogén opust hozva létre. Abszolút hidegen hagyják a művészeten átvonuló divatok, stílusok. Őt csak a ritmus és annak variánsai, továbbá a szimmetria és aszimmetria, a színek egymásra hatása, illetve a nézőre való hatása érdekli. Racionálisan, szinte technikai megközelítéssel dolgozik laboratóriumában, mégsem ismétel, hanem inkább teremt, tudományos és matematikai megközelítéssel. Érdekes módon ebben a matematikai precizitással felépített formavilágban van valami organikus, utóbbi érzés nyilván a körökből és azok hullámzásából fakad.

4 T UMAX PL-II V1.4 [4]

Mintha a kozmosszal és a mikrokozmosszal állnának párbeszédben ezek az egyszerű alakzatok, amelyek időnként háromdimenziós teret követelnek maguknak, kilépnek a síkból, és plasztikaként, reliefként valósulnak meg. Ezek is fontos részei Fajó művészetének, jelzi ezt az is, hogy a veszprémi kiállítás kurátorai 25 festmény mellett 19 plasztikát is beválasztottak ebbe az életművet átfogó keresztmetszetbe. Hatvan év emblematikus alkotásait gyűjtötték össze és hozták el, a legkarakteresebbeket, többek között a Feszítés (1970), Formaünnep (1970), Öröm (1987), Kereszt III (1973), Formázott négyzet (1989), Színrebontás (2007), a Négyzetek, vonalak (2011) sorozat egy-egy darabját. Következetes életmű, folyamatos harmóniára való törekvéssel az ellentétek egyensúlyát keresve. A kör a fő elem, amelyből kisebb-nagyobb elmozdulásokkal (olykor feszítéssel) különféle egyszerű formák keletkeznek a színkép hét fő színével: vörös, narancs, sárga, zöld, kék, indigó, ibolya. Erről a mester így vall az egyik vele készült interjúban, amelyet a közelmúltban megjelent életmű-kötetből idézünk: „Az érzelmek előtt a rációt tekintem elsődlegesnek. Matematikai alapozású formát, geometriai karakterrel, fizikai mozgásrendszerrel, kozmikus érvényű színstruktúrákkal artikulált művet igyekszem létrehozni. Ezekhez a mértékekhez ragaszkodom, ennek rendszerébe kényszerítem belső érzéseimet, ösztöneimet. Vallom: a művészet az ember átváltozásának nagy lehetősége, biológiai végességének cáfolata, az emberi szellem folyamatos fejlődésének biztosítéka. A művet az érzékenység mértéke avatja univerzálissá, időtlenné, értékké. A geometria a festészetben tudati séma, viszonyítási rendszer, színek, formák, arányok vizuális megjelenítésére szolgál. Az egyetemesség leglényegibb összetevőinek legtisztább képi megfogalmazása primer geometriai összefüggések formájában realizálódik. Szükségleteinket az oldott állapotban lévő térből kell kikristályosítanunk körszerű, gömbszerű, négyzetszerű, kockaszerű stb. terekké. Úgy alkotok, ahogy belső törvényeim szerint alkotni kényszerülök. Szellemi felismeréseim azonosak képességeimmel. Fegyelmezett, racionális embernek tartom magam, ennek megfelelő műveket próbálok létrehozni. A fegyelem biztosítja a mű eszközeit és realizálását, az ösztönök rendbe – geometrikus alakzatokba – áradását. Az értelem – biztonság, a biztonság – határozottság, a határozottság – pontosság, a pontosság – világosság, a világosság pedig maga a rend.”

f_5

Na, pontosan erről beszéltem, erre utaltam, amikor Bachot emlegettem első benyomásként a veszprémi Vass-gyűjteményben október 1-jéig látható Fajó-kiállításon szétnézve. Fajó festményei olyan abszolút harmonikus, természetes alkotások a magyar festészet „nagy műtermében”, mint a felhők, a hegyek és a folyók körülöttünk.

Hozzászólások

A hozzászóláshoz kérjük jelentkezzen be először a facebook fiókjába egy másik böngészőlapon!