Azzal, hogy nyilvánosságra került: a Veszprém Aréna átépítése miatt egy év múlva a Bajnokok Ligája mérkőzéseket várhatóan Budapesten játssza majd a Telekom Veszprém férfi kézilabda csapata, egyre többen mondják el véleményüket pró és kontra a témával kapcsolatban.
És mivel előreláthatólag másfél évig eltarthat a komplex beruházás, hiszen egy kisebb csarnok is épül, valamint új utakat alakítanak ki, bizony, embert próbáló feladat előtt áll a klubvezetés, a csapat és a szurkolók.
De nem csak a BL-összecsapások megrendezése jelenthet majd nehéz szervező munkát. Arra is megoldást kell találni, hogy a hazai bajnokikon mi lesz a bérletesekkel, kik juthatnak majd be a Március 15. utcai csarnokba, ha egyáltalán valóban az lesz az igazi megoldás. És akkor még nem beszéltünk az edzések helyszínéről, mert hogy a megyeszékhelyen a testnevelési órák miatt szinte lehetetlen termet találni a délelőtti foglalkozásokra. Sok-sok probléma, aminek a megoldására kevesebb, mint egy év áll rendelkezésre.
Aztán itt van még az egésznek az érzelmi része. Miként leszenk képesek a szurkolók, szimpatizánsok feldolgozni mindennek a lelki nehézségeit, hogy a kedvenceknek a legforróbb, legnehezebb pillanatokban hogyan tudnak majd segíteni, ahogy tették ezt az arénában, vagy azt megelőzően a „kis katlanban”. Ahol együtt lélegzik mindenki a csapattal. Lehet-e másfél évig nélkülözni kiatartást, szeretetet oda-vissza? Nem szakad-e szét mindaz, ami több, mint négy évtizde dobog, a veszprémi szív, a közös erő?
Erre is választ adhat majd az a másfél év, amelyre már most készülni kell mindenkinek, aki szereti a klubot, a csapatot. Azért van, amibe kapaszkodhatunk. Tizennyolc évvel ezelőtt hasonló helyzetben volt a klub. Akkor a kis csarnok lelátójának bővítése miatt vált hontalanná a csapat. Utazott Pápára és Várpalotára mérkőzéseket játszani, hogy 2001 februárjában visszatérhessen az otthonába. A klub abba az építkezésbe majdnem belerokkant anyagilag. Az éves sporttámogatáson kívül – amit az építkezésbe fektettek – még téglajegyeket is árultak, hogy elkészüljön a nagy mű. A Március 15. utcai csarnok aulájában ott látható, hogy kik adtak pénzt annak elkészültéhez.
Nem lesz könnyű átvészelni az egy év múlva kezdődő időszakot, de összekapaszkodva sikerülhet. Én olyan megoldást keresnék, amely folyamatos nyugalmat teremt a csapat körül. Mi meg majd valahogy kibírjuk a ránk váró megpróbáltatásokat. És szurkolunk nekik, játsszanak bárhol!
Donát Tamás