– Elkísérsz holnap a kórházba?
Évek óta elkíséri. Szomszédok egy társasházban. Mindketten egyedül élnek.
– Akkor gyere át reggel hétkor.
A megbeszélt időben bekopog, de Piroska még nem készült el.
– Addig reggelizz meg! Majd én átmegyek.
Már éppen reggelizni kezdene, amikor megjelenik: mehetünk!
Az utcán Piroska régi ismerősével futnak össze. Mikor megtudja, hova igyekeznek, felajánlja segítségét, átveszi a szatyrokat.
Piroska a legolvadóbb mosolyával karol bele, és hazaküldi Lenkét.
– Miért nem hívsz taxit, ha csomagjaid is vannak és nehezedre esik a járás? – csodálkozik az ismerős.
– Taxit? A Piroska? Még soha – szalad ki Lenke száján.
Ettől a gonosz megjegyzéstől Piroska kikészül, és nem bocsátja meg Lenkének.
De este kenőcsözni kell a lábát. Ezt csak Lenke tudja.
Domján Gábor
