Egymásra taposva, néhányan anyázva, pánikhangulatban költekeznek az emberek húsvét előtt, mintha valamiféle végítélet közeledne. Állok a sorban a pénztárnál, a kiló kenyerem, a felvágottam, a gyerekek csokija araszol a szalagon. A telefonomon híreket böngészve próbálom kizárni a külvilágot.
Olvasom, hogy 2020-ban, de legkésőbb 2030-ban Svédországban elsőként megszüntetik a készpénzforgalmat. A svédeknél már most is kártyával fizetnek szinte mindenhol. Sokkal kifizetődőbb az államnak, ha nem költ a papírpénz előállítására, mellesleg a kártyahasználat a feketegazdaságot is visszaszorítja.
Még mindig a sorban állva elgondolkodom: mi lenne velünk itt, Magyarországon, ha hasonló intézkedés lépne életbe? Alapjaiban rengetné meg az országot: búcsút inthetnénk a mellékes jövedelemnek, nem jönne Döme két-három ezresért felásni a kertet, eltűnne a kocsiról leesett olcsó áru, a lengyel, kínai piac. Nem az emberek oldanák meg „okosban” a dolgokat, hanem a bankok zsebelnék be a terminálok használatából származó hatalmas profitot.
– Nem működik a terminálom, nem tudom lehúzni a kártyáját – zökkent vissza a valóságba a pénztáros éles kijelentése, amit az előttem sorban állónak szán.
– Pedig van rajta pénz, most jött meg rá a fizetésem, próbálja meg még egyszer! – hangzik a reagálás.
– Megpróbálhatom, de az OTP lefagyott.
– Nem is vagyok OTP-s, Erste-kártyám van.
– Az lehet, de a bolt terminálja az OTP-é, és nem megy el a tranzakció. Sajnálom! Nagyon sokszor csinálja ezt, nem tudok mit kezdeni vele. Itt hagyja vagy fizeti készpénzzel?
– Itt hagyom! – harsan fel a kártyás, és rám pillantva nem érti az arcomon végigfutó vigyort, ami nem is neki, hanem a mai, hazai helyzetnek szól.
Ha a svédeknél 2020 és 2030 között szűnik meg a készpénz, mert addigra teljesülnek a feltételek, akkor itt nem kell félni: a mi életünkben még biztos lesz „okos” meg mellékes. Sőt, az unokáink, dédunokáink életében is.
