Magányos idén a keresztútjárás is. A környék legszebb kálváriáján, Veszprémfajszon a járvány miatt most csak kisebb csoportokban emlékeztek meg a családok Krisztus keresztre feszítéséről.
Nagy hagyománya van a veszprémfajszi keresztútjárásnak. Évtizedekre visszamenően sokan felkapaszkodnak a hegyre nagypéntek délután, hogy itt emlékezzenek meg Jézus szenvedésének történetéről. Volt olyan év is, amikor az érsek vezette a nagypénteki szertartást. Idén a járvány miatt csak kisebb csoportokban imádkoztak, sétáltak a családok a keresztúton, a passiót felolvasva, énekelve. Egy apuka sárkányt röptetett a nagy szélben a gyerekeivel. Ettől mindjárt kicsit optimistább volt a keresztútjárás.
Itt, ezen a gyönyörű tájon képesek vagyunk átérezni nagypéntek üzenetét, miszerint nem a halálé az utolsó szó, mert nagypénteket követi a feltámadás. A jó, a szeretet győzedelmeskedik a gonosz, a gyűlölet felett.
Sokan érkeztek kerékpárral Veszprémfajszra nagypénteken. Kiváló kerékpáros kirándulás célpontja lehet a kálvária hegy húsvétkor akár Veszprém, akár Csopak felől. Ha már itt vagyunk, ne hagyjuk ki a szomszédos Baláca-pusztai római kori villagazdaságot se, amely tavasszal a legszebb. Énekelnek a madarak. Különleges vadvirágok, de fűszernövények és tavaszi virágok is nyílnak itt. Például egész ligetre bukkantam odvas keltikéből. Első ránézésre én vadjácintnak neveztem el, aztán segítséggel megtaláltam a valódi nevét.
Akár órákon keresztül üldögélhetünk a Baláca-pusztai hatalmas magányos fák alatt, és elgondolkozhatunk azon, milyen lehetett itt az élet a római korban. Hogyan éltek, jól, rosszul, boldogan, boldogtalanul? Erőt meríthetünk ebből a tájból, ezekből a kövekből és történetekből. Majd csak lesz valahogy, bátorság.
Baláca
