Veszprémnek olyan jó sajtója volt az elmúlt hetekben, hogy öröm volt olvasni. A város ismert és eddig kevésbé látogatott nevezetességei mind-mind helyet kaptak az országos médiában. Már nemcsak az állatkert, de a vár múzeumai és kiállítóhelyei, a színvonalas éttermek, a világsztárokat felvonultató VeszprémFest és a kisebb fesztiválok is ide vonzzák a látogatókat. És ha már így van, jó lenne odafigyelni az apró részletekre.
Szombaton reggel fél tízkor a hivatásos tűzoltók ünnepi megemlékezéséről tudósítottam. A VeszprémFest, valamint a Rozé-rizling és jazznapok közönsége már ébredezett. A kora délelőtti hűvösebb időt kihasználva sokan indultak városnézésre, idegenvezető által kalauzolt csoporttal is találkoztam. Mi, újságírók, türelmesen vártuk a tűzoltóautók megjelenését az Óváros téren, közben pedig udvariasan válaszolgattunk az egyik, még zárva lévő étterem előtt magyarul, angolul, németül és franciául a világ leghétköznapibb reggeli kérdésére: – Mondják, hol lehetne itt egy kávét inni? Nowhere, nirgendwo, nulle part, vagyis sehol! Veszprém szívében, szombaton reggel fél tízkor, a nyári idegenforgalmi szezon kellős közepén, egy fesztiválprogramokkal zsúfolt hét végén: sehol!
Sokáig voltak talán nyitva az este? Lehet. De ki látott már olyan vendéglátóst, aki nem ismeri fel az igényt és nem fordítja a saját hasznára? Legalább egy pár napig, legalább csak addig, amíg a fesztiválok zajlanak? Ja, hogy van nyitvatartási idő? Ha megsértenék a kőbe vésett szabályokat, esetleg beléjük kötne a NAV, a munkaügy, a népegészségügyi ellenőrök? Vagy nincs annyi alkalmazott, akikkel meg lehetne a rendkívüli nyitva tartást oldani? Netán egyszerűen csak tesznek rá a tulajdonosok, mit kíván a reggeli városlátogató? Vagy csak nem érné meg nekik? Igen, ez mind lehetséges, de akkor sincs így jól, nem használ a város épp most izmosodó arculatának.
Rendben, Veszprém nem egy Brüsszel, meg nem is London. Itt nincs kultúrája annak, hogy hétvégén a családok bisztrókban fogyasztják el a reggeli kávéjukat egy-egy croissant-nal vagy hangulatos kis éttermekben reggeliznek, de a hozzánk látogató külföldiek bizonyára boldogan élnének a lehetőséggel. Egy csészényi „életmentő” kávé pedig még a magyar vándornak is jólesne szombaton reggel egy idegen városban. Kedves Óváros téri vendéglősök, gondoljanak rájuk és legyenek a szolgálatukra legközelebb! Ha reggel a kedvükben járnak, vissza fognak térni önökhöz vacsorázni is, ebben biztos vagyok.
