Krúdy tudott és mert a legszebben írni a karácsony estékről mind a mai napig. Arról, hogy ezen a kivételes estén szinte mindannyian próbálunk megjavulni, szeretve lenni, irgalmasnak lenni.
Felerősíti bennünk ezt a vágyat a járvány, amikor minden még bizonytalanabbá vált, mint egyébként szokott. Hirtelen elveszítjük ismerőseinket, barátainkat, szinte egyik napról a másikra elviszi őket az átkozott vírus. A századelőn, Krúdy idejében is pusztított járvány, a spanyolnátha, amely a világháború mellett válogatás nélkül tizedelte a lakosságot. Amikor nagy bajban van az ember, akkor sokkal inkább őszinte. Nem érdekli, ha csöpög az érzelgősségtől.
Lássuk, hogy írt Krúdy a karácsony értelméről, amikor mindenki megpróbál jó és rendes ember lenni:
„Sok tapasztalásom van arról, hogy a karácsonyi éjszaka nem azonos a többi éjszakákkal. Miért? Hogyan? A felvilágosodott emberek furcsa mosolyát látom e kis betűk felett, az okosak, hidegek, nyugodt szívűek fejcsóválása kísér, midőn e gyermekkori babonákat írom. Valahol, valamerre: a születésnél, az iskola padjában, az anya ölében téli estve a tűz mellett, vagy egy könyv olvasásánál – érkezett szívünkbe, elménkbe, gyönge öntudatunkba a képzet, hogy karácsony van a világon? A társadalomnak, a vallásnak, a gyönge lábon álló meggyőződésnek semmi köze a karácsonyhoz. A karácsony értelme, igazsága, valósága valahol messzebb keresendő. Tán ott, hogy az emberek szeretnek megjavulni. Szeretne mindenki jó és rendes ember lenni egy napig, egy estére, egy órára, amint a jó embert magunknak elképzeljük.”
Szenteste a Covid miatt még a szokásosnál is kihaltabb utcákon, éjféli misén, otthon, családi körben vagy a mobiltelefonok, számítógépek képernyőjén lessük a felénk forduló tekinteteket. Olyan jó lenne megértőbbnek, nyitottabbnak lenni! Én reménykedő vagyok.
Fotó: medisana.de