KÁPRÁZAT – Üvegcse, a harmónia szigete

A nyugalom, a biztonság és a szépség mostanság hiánycikk. Egy parányi üzlet a Hangvillával szemben kiszakíthat ebből az őrült világból – az Üvegcse a harmónia szigete. Megnyugvást, melegséget, békességet árasztanak az alkotások, a tárgyak, de nem kevésbé azok alkotója, Magasházi Julianna.

Veszprém központjában, a város kapujában az Üvegcse apró kirakata káprázatos színeivel odavonzza a tekintetet. Első látásra a színeivel ejt rabul, de csábít az ajtón a felirat is: Gyere be, már vártalak!  A Szabadság tér patinás épületének kissé kopott sarki üzletsorán valósággal ragyog a kirakata.

Az ember ösztönösen enged a kísértésnek, belép, és a szépség időtálló birodalmában találja magát. Megszűnik a feszültség. Az Üvegcse tulajdonosa otthont varázsolt ékszereivel, kollégái táskáival, kendőivel, sálaival.

A káprázatos színek kis birodalmában páratlan utazásra induló kíváncsi nézelődőnél csak Magasházi Julianna – akit a barátai Julcsinak becéznek – kíváncsibb. Tapintatos beszélgetés közben észrevétlenül megismeri a nézelődő ízlését, igényeit, talán még a titkos vágyai is kirajzolódnak előtte. Azért tértünk be Julcsi ragyogó birodalmába, hogy kifaggassuk a munkájáról.

– Szívesen olvasom a mítoszokat, forgatom a könyveket a világ értelmezési rendszereiről. Érdekel az asztrológia is. Nem szándékosan, inkább ösztönösen hatottak az üzlet kialakítására – hárít szerényen.

– Ékszerkollekcióimat szándékosan alakítottam a nagy mitikus szimbólumokhoz. Például az egyik kedvencem, a Via ékszercsalád azokra a nagy hullámhegyekre és hullámvölgyekre utal, amelyeket életünk során megjárunk.

– Mindig is szerettem rajzolni, vonzott a kifejezés ezer lehetősége. A Képzőművészetire jelentkeztem grafika szakra, de nem vettek fel. Mondhatnám akár azt is, hogy szerencsére, mert autodidakta módon indultam a kreativitás lenyűgöző útjain – szól a kezdetekről Julcsi. Elragadta a grafikus programok világa, így egy-egy magazin indításakor szívesen kérték fel abban a reményben, hogy megint valami szép születik. Közben a régi szerelem, az üveg is megfért az életében.

Az Üvegcse évtizedek kemény munkájának eredménye. Julcsi sohasem adta föl. Korábban a Tiffany- és ólomüveg-technikát fejlesztette a művészet szintjére, amelyeket Hatvani Sándornál tanult meg egy kis budakeszi műhelyben. Később belépett az életébe az üveg mellé az ékszerkészítés és nem utolsósorban az ötvösszakma, amit két év tanulás előzött meg.

 – Üveggel dolgozni nagy precizitást igénylő, lenyűgöző munka, mondhatnám akár úgy is, hogy a saját káromon tanultam meg a díszműüvegezés fortélyait. A Tiffany- és ólomüveg-technikánál leginkább magamnak kellett megbirkóznom az anyaggal. A sok év tapasztalata, anyagismerete és az új üvegtechnikák megismerése vezetett odáig, hogy öt éve már ékszereket is készítek, sőt, ötvösként nemesfémekkel is kombinálom az üveget. Két évig tanultam ezt a gyönyörű fémműves szakmát, amelyben szerettem volna azt a korlátlan szabadságot, lehetőségeket és szépséget élvezni, amelyet a fém és az üveg ad egyszerre. Ötvösként az üveget, ezt a csodás anyagot szolgálom ki: kemencében olvasztom formára, majd nemesfémmel építem fel, kombinálom ezzel a csillogó, ezer színben játszó anyaggal.

– Úgy érzem, hazaértem ide Veszprémbe. Az üzletem kicsi, igyekeztem úgy elhelyezni a tárgyakat, hogy megragadják a tekintetet, mágnesként vonzzák a szemet, megmozgassák a vevő fantáziáját. Művésztársaim alkotásai egymást erősítik az Üvegcsében. Arra törekszem, hogy viselőik fényben és színekben pompázzanak. Elegánsnak, nőiesnek érezzék magukat – mondja Julcsi, aki maga az elegancia és a bátorság.

Fotók: Magasházi Julianna