Aki a júliusi ősz ellenére elment Kapolcsra azért, hogy szippantson egyet az összművészeti napok egyvelegének jellegzetes illatából, annak okvetlenül be kellett térnie Jancsi bácsi udvarába. Ha másért nem, azért, hogy biztonságos fedélre leljen a zuhogó eső és a vendégmarasztaló sártenger elől.
A programot ismerők persze nemcsak menedéket keresve cuppogtak a néhol szügyig érő latyakban, hanem elszántan igyekeztek a nagyvázsonyi roma önkormányzat, illetve ifjúsági egyesület szervezte punyasütés és egyéb mulatságok színhelyére.
Jancsi bácsi, azaz Orsós János kőműves, Kapolcs cigány származású alpolgármestere három napra megnyitotta saját udvarát, hogy helyet adjon olyan rendezvényeknek, amelyek származásra, nemre, életkorra való tekintet nélkül mindenkit érdekelnek. Olyannyira, hogy a látogatók kedvét még a kedvezőnek távolról sem nevezhető időjárás sem vette el. Volt, aki azért nézett be pár órára Jancsi bácsi jókora birtokára, hogy kitöltsön egy tesztet és beszélgessen is az Alkohol-Drogsegély Ambulancia (ADA) munkatársaival, akik a romák érdekében megyeszerte végzett tevékenységük elismeréseképpen kaptak meghívást, valamint felkérést egy, a roma szervezőkkel közös főzésre. Ha az idő is áldását adta volna a közös gasztronómiai projektre, az ADA munkatársai által készített jóféle pörkölt levét a cigányok errefelé punyának, másutt bodagnak ismert kenyerével törölgethették volna a kulináris élmények után vágyakozók. Ámde a július bekeményített, így elmaradt a közös főzés. Punya azért volt, mert előre megsütötték, ropogós héját hamar megtörték a cigány táncházat bámulók, az alkalmi lovári nyelvoktatásra beiratkozók, meg a Romungro Gipsy Band muzsikáját hallgatók.
