Miközben sorra újulnak meg Veszprémben a régi épületek, mások a szemünk előtt haldokolnak és pusztulnak el. Közülük a legszomorúbb látványt a város szívében roskadozó, úgynevezett kályhás-ház nyújtja.
Nemrégiben a mellette lévő ideiglenes parkolót lezárták, a kerítésen pedig az olvasható, hogy munkaterület. Felcsillant a remény, talán mégis lesz valami azokból a tervekből, amelyeket tavaly osztott meg velünk az ingatlan tulajdonosa.
Korai volt az öröm, a parkolót a szomszédos Auer-ház felújításának kivitelezője használja munkaterületként. Az épület műszaki állapota az utóbbi egy évben is látványosan sokat romlott. A kályhás-ház teteje beszakadt, a falain átjár a szél. Amilyen szélviharok tombolnak mostanában, csoda, hogy még nem történt baleset. Az oldalán régóta figyelmeztet egy felirat az omlásveszélyre, de most már az Életveszély! táblát is jó lenne kitenni rá.
Bármennyire fáj a szívünk minden régi épületért, laikus szemmel is belátható, hogy a kályhás-ház menthetetlen. Le kellene bontani, még mielőtt ráomlik valakire, vagy szertehordja a szél a tető maradékát. Pontosabban le kellett volna bontani még az EKF-év előtt, hogy ne csúfítsa azt a keveset, ami a régi városközpontból megmaradt. Elképzeljük, amikor majd a nyáron megnyitják Auer Lipót felújított szülőházának kapuját az EKF programjaira érkező vendégek előtt, akik vélhetően a kályhás-ház melletti parkolóban fogják letenni az autóikat. Omlásveszély, életveszély Európa Kulturális Fővárosának kellős közepén! Ez senkit nem zavar az illetékesek közül?
Tudjuk persze, hogy a ház magántulajdon. Tehet ilyenkor az önkormányzat bármit? Ismerősi körben szerzett tapasztalat alapján igen. Egy rossz állapotú kisebb támfal felújítását épp az életveszélyre hivatkozva kényszerítette ki pár éve a hivatal – az érintett akkori élethelyzetét már-már könyörtelenül figyelmen kívül hagyva –, súlyos büntetésekkel fenyegetőzve. Hol ez a szigor évek óta a kályhás-ház esetén?
