A gyerekekben az a legcsodálatosabb, hogy mindent nagyon komolyan vesznek, és bármit csinálnak, azt a legmélyebb átéléssel teszik. Elnézve őket a Kabóca Bábszínház otthonavató ünnepének szombati nyílt napján, úgy tűnhetett, hogy „csak” játszanak. Miközben ők az élet nagy feladatait oldották meg éppen, és feszült figyelemmel, spongyaként szívták magukba az élményeket, az új ismereteket.
A Deák Ferenc utcai rendezvénytér már kora délelőtt benépesült. A vendéglátók, a Kabóca Bábszínház művészei, technikai munkatársai és a meghívott fellépők egész napos, vonzó programmal készültek. A rendezvény minden részletében érezhető volt, hogy jól ismerik a gyermeklélek titkait, ami persze nekik nem is olyan nehéz. Ők ugyanis olyan különleges emberek, akik felnőtt korukra is megőrizték a gyermeki lelkületüket. Képesek bármikor derűt varázsolni, lelkesíteni, leguggolni az apró emberek közé és gyermekké válni velük.
Az időjárás jóságos volt, csak estére kezdtek gyülekezni a fekete felhők. Így zavartalanul folyhattak a szabadtéri programok, bábelőadással, koncerttel, táncházzal. A foglalkoztatóban szorgos kezek pingálták a már korábban közösen elkészített madárodúkat, ezeket délután ki is helyezték a várhegy oldalának fáira. Nagy sikere volt a Kabóca Építőipari Vállalat darus játékterének, ahol pillekönnyű „betonelemeket” lehetett futószalagon mozgatni, csörlővel továbbküldeni, daruval megemelni. A pöttöm kis építőmunkások pöttöm védősisakban és sárga láthatósági mellényben komoly arccal végezték a munkát, mert ők ott és akkor tényleg építkeztek, csak mi felnőttek hittük, hogy játszanak.
A Kabóca Bábszínház első nyílt napját nyugodtan nevezhetjük közönségsikernek. Most, hogy a nagy múltú társulat végre saját otthonra talált, remélhetőleg sok hasonlóan szép napot köszönhetünk majd nekik.
Fotók: Veszprém-kukac