Furfangos ember a jutaspusztai Frick János. Nála jártunk nemrégiben, megnéztük, mi gondja-baja van – mert van. Kitartóan kopogtat a hatóságnál, a képviselőknél, közjegyzőknél és vagy negyed évszázada minden korábbi polgármesternél, főépítésznél – aztán semmi sem változik. Vagyis változik, de Frick János szerint mindig az ő kárára.
Jutaspuszta akár egy jó falu vagy inkább városszéli település is lehetne, de nem az. Mert ahhoz, hogy a jutaspusztai bejusson a városba, háromszor kell átkelnie a vasúti síneken, és ki örül ennek, legyen az kerékpáros gyalogos vagy autós. És akkor János gazda a buszokat még nem is emlegette. Jobb is, mondja, mert még valami kicsúszik a száján. Rosszak az utak, felhőszakadáskor tavak képződnek a házak tövében meg a földeken, a saját telkén nem kapott építési engedélyt, magas a telekadó, és nem tudja megközelíteni a földjeit.
János gazda már megszokta, hogy Jutaspusztán mindig valami gond van, de azért nem hagyja annyiban a dolgokat, hihetetlen szívóssággal küzd az igazáért. „Mintha feketelistán lenne a falu, mert nem fideszes környék” – egyszerűsíti a dolgok állását. Major utcai házában az asztal szép csipketerítőjére teszi a térképet, és elmagyarázza a helyzetet.
Frick gazda szerint a búzával bevetett földtáblájára – hála az önkormányzat intézkedéseinek és gazdálkodásának – jószerével csak helikopterrel juthat be. Enyhe túlzásnak tűnik az állítása, ugyanis az osztatlan közös tulajdonú földön, földeken, amelyeket ő művel – úgy látom – zavartalanul érik a gabona.
– Eltűnt az út, az önkormányzat szerint nem is létezett, én itt születettem, emlékeim nem csalnak, és ezt igazolja a térkép is – mondja, miközben gyakorlottan navigál a mutatóujjával a vázlaton, látatlanban is pontosan a helyrajzi számok tömkelegében. Elmondása szerint az önkormányzat nemrégiben vagy harminc házhelyet alakított ki a földtulajdonosok közvetlen szomszédságában, ezeket folyamatosan értékesíti. Az egyik telek új tulajdonosa kerítéssel lezárta az ingatlanját, amelyen az a vitatott út haladt, és amely a hatóság szerint nem is létezett. Így a félszáz földtulajdonos képtelen megközelíteni a földjeit, ahol gazdálkodik, s amelyeket (állítólag) már a földhivatalban is helikopteres földeknek becéznek.
Frick úr szerint a helikopteren kívül két lehetőség adódik. Az önkormányzat által preferált változat szerint csaknem egy kört kitevő kerülővel megközelíthető lenne a tábla, de szerinte ez nem megoldás, mert a majdani út mentén húzódó vízelvezető árkon nincsen híd, vagyis volt, de azt is elbontották. Nem lehet tudni, miért. Így nem lenne lehetséges az átjárás az útról a földekre. Elmondása szerint az önkormányzat azt ajánlotta, hogy az árok betemetésének költségeit ossza meg a város és a földtulajdonosi közösség, és akkor ott át lehetne járni a földekre.
– Ne vicceljünk már, amikor a telkeinket megvásároltuk, jelentős területekről mondtunk le, ingyenesen az önkormányzat rendelkezésére bocsátottuk az utak kialakítása érdekében. Vagyis kifizettük az utat, ami most nincs – és ránk zúdítja a történetek sokaságát a nyolcvanas és kilencvenes évek földosztásával és -vásárlásával kapcsolatosan, nem marad ki senki, tsz-vezető, politikus, képviselő, polgármester, árverések, földhivatal, kormányhivatal, jegyző, főépítész, helyi közösség, jó és rossz szomszéd. Csak úgy röpködnek az aranykoronák, Frick úr memóriája bámulatos.
Egyáltalán nincs ínyére, hogy nagy kerülőt tegyen a beépítetlen telkek között vagy fizesse az árok eltüntetését, amúgy meg szükség is van az árokra, mondja, mert nézzük csak meg, már úgy benőtte a gaz, hogy ha esik az eső, elönti a szomszéd földjét – és mi tagadás, látjuk is a gazos, megműveletlen telket.
Arról nem is szólva, hogy az önkormányzat ugyebár kialakította a telkeket, közművesítette őket, néhány már elkelt. Márpedig amikor ezek a telkek beépülnek, sok lesz a gyerek, akik számára veszélyes lenne a nehézgép-közlekedés – tűnődik hangosan Frick úr a tűző napon. Szerinte az lenne a praktikus és olcsó megoldás, ha az önkormányzat kialakítana mintegy húszméternyi utat, amelyen odajuthatna a földjéhez, de állítólag közölték vele, nem költ az önkormányzat ilyesmire Jutason.
Frick János szerint a háttérben az áll, hogy az igényelt út csak az eladásra szánt telken haladhatna át, ezáltal csökkenne az önkormányzati bevétel. Egyébként nem éppen kelendőek a telkek, állapítja meg, pedig nem drágák, ötmillióval indultak, már öt és fél millióért kínálja az önkormányzat. De ki a fene akar ilyen körülmények között itt építkezni?
