Ha valaki azt mondja, hogy a kalapra emlékeztető Somló vagy a vulkáni tufából és bazaltból álló Ság hegy számára már nem tartogathat újat, az vegyen részt egy családi-baráti szüreten, és azonnal megváltozik a véleménye.
Szerte hazánkban még élnek a több száz éves szüretelési szokások, hagyományok. Nem mintha nem lenne fárasztó a munka, nem fájna utána esetleg néhány napig a deréktáj, de az élmény utóhatása sokkal erősebb, mint ezek a testi tünetek.
Ma sokan úgy élik életüket, hogy még a szomszédokat sem ismerik. Számukra egy hagyományos szüretbe történő bekapcsolódás új dimenziókat nyithat. Napjainkban a szőlőfeldolgozás döntően nagyüzemi körülmények között történik. A hagyományos szüret egészen más világ, nem nélkülözheti a kétkezi munkát, a generációs tapasztalatokat. A feldolgozás eszközei is egyediek, némelyik ma már csak a múzeumokban látható. A szorgos kezek által leszedett szőlő a puttonyba kerül, a kézi darálóból a présbe, onnan a fakádakba és ott már kóstolható a friss must. Az sem megvetendő élmény, ha az óbort musttal rezzentve kortyolgathatjuk.
A pincében a fahordóban változik a must igazi borrá. Azt mondják, az ilyen módszerrel készült borokban a gazda és a szüretelők lelke is benne van. Divatos szóval élve, így születnek a kézműves borok. A hagyományos szüret családok, barátok szomszédok közös ünnepe. A finom falatok, a kitűnő házi ételek és italok, a közös nótázás, az új ismeretségek adják meg az ilyen találkozások egyedi hangulatát. Az ilyen szüreteken történő részvétel mellett szól, hogy a felnövekvő nemzedék a gyakorlatban láthatja a hagyományos borkészítés teljes folyamatát. Megfoghatja azokat az eszközöket, amelyeket dédapáink, nagyanyáink is használtak. Javában zajlik a szüret, bátran induljanak útnak és legyen részük ebben a csodában.
Szerző: György István Péter
Fotó: Gy.-né H. I. és Gy. I. P.
