Közérzet / Életmód / Egyéb · 2016.02.02.

IBS – Amikor támad a „gyomorideg”

„Idegesek” a beleink? Valami ilyesmi. Az IBS-ről dr. Lakatos László belgyógyász főorvost kérdeztük, aki örömmel fogadta portálunk jelentkezését. Mint mondta, soha nem volt még akkora szükség az ismeretterjesztésre, mint napjainkban, mert az internet világában veszélyesen sok a téves információ, egyre több a laikus öndiagnoszta, így aztán virágzik a csodaszerekkel és csodálatos módszerekkel hitegető gátlástalanság.

Irritábilis bél szindróma, vagyis IBS. Sokat halljuk mostanában ezt a diagnózist, de vajon tudjuk-e, mit jelent? „Idegesek”, ingerlékenyek, betegesen túlérzékenyek a beleink? Igen, valami ilyesmi. Szakmailag megalapozott magyarázatért dr. Lakatos László főorvoshoz, a megyei Csolnoky Ferenc kórház belgyógyászati centrumának vezetőjéhez fordultunk.

– Funkcionális gasztrointesztinális betegségek esetén – ezek közül a leggyakoribb és legjellemzőbb az IBS – a legalaposabb vizsgálatokkal sem mutatható ki szervi megbetegedés, mégis a gyomor-bél rendszer hibás működésének változatos tüneteivel találkozunk. Puffadás, hasmenés, vagy éppen szorulás, hasi fájdalom – ezek a legjellemzőbb panaszok. Az IBS a népesség 20–25 százalékát érinti, Európában és Észak-Amerikában a nők között háromszor gyakoribb, a hindu vagy a muszlim országokban viszont a férfiak túlsúlya figyelhető meg.

– Kialakulása ezek szerint összefügghet a kulturális környezettel, a táplálkozási szokásokkal?

– Inkább egyfajta bio-pszicho-szociális mechanizmus felelős a betegség kialakulásáért, ami persze nagyon sokféle és sokrétű. Úgy tűnik, nagyon fontos tényező, hogy kisgyermekkortól kezdve milyen impulzusok érik az illetőt, és azokat miként dolgozza fel. Hogyan szocializálódott, milyen fájdalomkezelési mintákat látott a családban. Szokás azt mondani, hogy az IBS stresszbetegség, de ez így nem egészen igaz, hiszen nem maga a stressz váltja ki, hanem a problémamegoldás képességének hiánya, illetve az, hogy ezek az emberek másképpen dolgozzák fel a konfliktusaikat.

– Ahogyan említette, az interneten ma már szinte minden megtalálható, és sokan folyamodnak öndiagnózishoz…

– Valóban ez a tapasztalatunk. A betegek gyakran kész „elképzelésekkel” érkeznek a szakrendelésre, és meg vannak győződve róla, hogy Helicobacter- vagy Candida-fertőzésük van, esetleg glutén- vagy laktózérzékenyek – mostanában ezek a divatos „kórokok”. A vizsgálatok aztán gyorsan kiderítik, hogy nincs szó semmi ilyesmiről, sőt, semmiféle szervi elváltozásról sem, a panaszok mégis léteznek és megkeserítik a páciensek életét.

– Mit lehet kezdeni egy ilyen rejtélyes kórképpel?

– Nem könnyű, és nagymértékben függ a betegektől, hogy lesz-e megoldás. Szerencsére sokan már attól megnyugszanak, hogy nincs komoly bajuk. A háttérben húzódó okok átbeszélésével, néhány étrendi és életmódbeli tanáccsal, valamint minimális tüneti kezeléssel a jó hozzáállású beteg kezelése sikeres lehet. Ugyanez valószínűleg nem hoz eredményt azoknál, akik morgolódnak, mert az orvosok „már megint nem találtak semmit”, és akik azzal utasítják el a személyesebb jellegű, pszichés háttérkutatást, hogy „nem vagyok én idegbeteg”.  A harmadik kategóriába a kitartókat sorolom, ők bőröndnyi lelettel vándorolnak orvostól orvosig, de a megoldásban nem működnek közre.

– Érdekes ezt így hallani és végiggondolni, hogy mi magunk vajon melyik típusba tartozunk. Mi jellemzi még az IBS-es betegeket?

– Az irritábilis bél szindrómások sokkal több időt töltenek táppénzen, mint a szervi betegséggel küzdők, mert ők minden egyéb bajukat is súlyosabban élik meg. A világképük középpontjában gyakran a panaszaik állnak, ez határozza meg a mindennapjaikat. Ez már a velük való első találkozáskor árulkodó jel, a gasztroenterológusok többsége fel is ismeri. Nyilván az sem véletlen, hogy az IBS-ben szenvedőknek háromszor gyakrabban van epe- és vakbélműtétjük, lényegesen többször esnek át nőgyógyászati operáción, de még gerincsérvműtéten is. Természetesen, ha valakinek gyomor-, bélrendszeri panaszai vannak, azt ki kell vizsgáltatni, és nem az internetre meg a bulvársajtóra hagyatkozva, különböző „betegségdivatoknak” bedőlve, veszélyes öngyógyító módszerekkel kísérletezni. A gasztroenterológiai vizsgálatok igen jelentős hányadát funkcionális betegeken végezzük, ezekkel kizárhatók a kóros szervi elváltozások. De javulást, illetve gyógyulást elérni csak az eredményeket elfogadva, az orvos által javasolt étrendi és életmódbeli tanácsok betartásával lehet, szükség esetén pszichés megerősítést is igénybe véve.

Hozzászólások

A hozzászóláshoz kérjük jelentkezzen be először a facebook fiókjába egy másik böngészőlapon!