Picit késett az ételszállító autó, amely az ünnepi ebédet hozta, de fura mód az emberek nem mérgelődtek, nem bosszankodtak, szép türelmesen álltak, vártak a sorukra. Legalábbis a felnőttek, a kisebbek pedig izgatottan nézegették a jókora halmokba rendezett ajándékdobozokat, s találgatták, melyikben mi lehet.
Az írni-olvasni tudó nagyobbak segítettek a kicsiknek elolvasni a feliratokat, amelyekből csak annyit lehetett megtudni, hogy a színes csomagolópapírba burkolt dobozokban ovis fiúcskának vagy kislánynak, netán iskolás srácnak vagy nagylánynak való meglepetések rejlenek. Aki megunta az alkalmi olvasásórát, a tálcákon magukat kellető süteményeket vehette alaposan szemügyre, amelyekből az ebéd után lehetett kinek-kinek kedvére válogatni.
A sorban állók többsége nem először vett részt a Hit Gyülekezete Szeretetszolgálata, a HISZ karácsonyi ebédjén. Egy ötvenes férfi elmondta: mindenhová elmegy, ahol ilyenkor ételosztást tartanak. Itt lakik a telepen, albérlőként egy másfél szobás lakásban, ahová jóformán csak aludni jár. És fürdeni, mert különben a főbérlő nem engedi be. Később kiderül: a főbérlő valójában a volt felesége, aki az élettársával a nagyszobában lakik, őt a félszobába száműzték, mert mióta nincs munkahelye, nincs pénze, vagy ha van, elissza. Meséli, nap közben az utcákat rója, kukázik, eszik, amit talál, hogyne örülne az itteni ebédnek.
– Csókolom, ilyen jót régen ettem. Még narancsot is kaphattam volna, de azt nem szeretem, a szaloncukor sem kell, kinek adjam? A haverok mondták, van máshol is ma ételosztás, a városban gulyáslevest adnak, de ez a rántott hús mégis más. Igaz, a hús kicsit sótlan, de nem baj, az uborkával meg a krumplival ehető. Ja, hogy nem disznó, hanem csirkemell? Csókolom, attól még lehetne sósabb, de szabadna nekem még egyszer kérnem? Forró teát meg majd a másik adag után, ha lehetne.
Egy harmincas fiatalember 3–4 éves kisfiúval érkezik a HISZ-es sátorhoz. Kissé röstelkedve, szinte sóhajtva kérdi az egyik szeretetszolgálatost: lehetne-e, hogy mind a négy gyerekének vigyen ebédet, sütit és édességet, és főként, hogy kaphat-e nekik négy csomagot, mert ezzel a picivel együtt neki négy gyereke van, és az nem lehet, hogy csak ennek az egynek legyen ajándéka. Közben mindegyre szabadkozik, ő csak véletlenül járt erre, arra gondolt, hátha kap „bemondásra” is ebédet és csomagokat.
Kovács Katalin, a veszprémi HISZ vezetője
Kovács Katalin, a veszprémi HISZ vezetője nem sokáig hagyja magyarázkodni a fiatalembert. Bár íratlan szabály, hogy mindenki annyi ajándékdobozt vihet, ahány gyerekkel jött, a szeretetszolgálatosok gyakran és jó szívvel szegik meg az általuk hozott szabályt. Amit csakis a rászorulók érdekében hoznak, azért, hogy mindenkinek jusson mindenből, és mások kapzsisága miatt senki se távozzon csalódottan.
Amint az első nagy roham alábbhagyott, egyre nagyobb számban kezdtek érkezni a hajléktalanok. Őket nem érdekelték az ajándékok, kizárólag az ételért jöttek, néhányan a süteményekből sem kértek. Volt, aki méterekkel a sátor előtt kijelentette: ha levest adnak, akkor ő innen elmegy, abból ő nem kér, „azér” sorba sem áll. Társai csitították, mondván: itt jó kaja van, maradjon csendben.
Délután kettőkor már csak egyesével érkeztek az emberek. Néhányan úgy gondolták, nekik ekkorra már semmi sem maradt, és örültek, mert néhány süteményfajtától eltekintve mindenből volt még bőven. Ekkorra már a szeretetszolgálatos munkatársak is jócskán elfáradtak, fázósan toporogtak, mások forró teát szürcsölgettek. Még nem adták össze az ajándékátvételi íveket, s csak nagyjából számlálták meg a megjelenteket, válaszolták a hányan voltak ma itt? kezdetű kérdésemre, de abból, hogy tavaly kétszáz körüli rászorulót ebédeltettek és ajándékoztak meg, úgy saccolják, idén ennél valamivel nagyobb volt az érdeklődés.
Lassan elfogytak az utolsó szelet csirkemellek és a tálcákról a zserbók és társaik. Miközben a HISZ-esek komótosan pakoltak, megbeszélték az idei esztendő utolsó nagy segélyakciójának részleteit. A Hit Gyülekezete országos Jótevő programjának köszönhetően most sem fognak éhezni a téli szünetben a térség legszegényebb településén élő iskolások. A HISZ a tanítási szünet minden napján jóllakatja a rászoruló gyermekeket. Tavaly naponta 120 adag ételt osztottak szét. (Korábbi írásainkat a HISZ munkájáról itt és itt olvashatják.)
