Egy hajókeresztelő, ahol a mítoszok, a valóság és a történelem találkozott a minap hajósok maroknyi csapatával. Balatonalmádi Budatava városrészében, a Nereus Park Hotel parkjában meghitt ünnepségen egy hajó a kikötő legendás személyiségéről a Rösi nevet kapta.
Röschentaler János veszprémi volt, az angolkisasszonyokhoz járt iskolába, majd Pannonhalmán érettségizett. Büntetésből nem is vették föl anno az egyetemre, de levelezőn mégis vegyészmérnöki diplomát szerzett. Rösi a veszprémi Nehézvegyipari Kutató Intézet munkatársaként dolgozott, azon kívül minden idejét Budataván töltötte. Vitorlázott, horgászott, úszott, vízisízett, de leginkább nevelte az ifjúságot, és szórakoztatta a társait. Több száz gyerekkel szerettette meg a Balatont, tanította meg nekik a vízi közlekedés és a betyárbecsület szabályait. Ha most leírom anyakönyvben jegyzett nevét, Röschentaler János, akkor csak néznek maguk elé, de ha hozzáteszem, Rösi bácsi, akkor felsóhajtanak: persze, vele volt kerek a világ, de legalábbis a Balaton.
Hajóra is szert tett, klasszikus balatoni túrajolléra. Naná, hogy fából, amit aztán kedvére alakított át magának. Nereusról, a legöregebb görög istenek egyikéről nevezte el. A mítoszok szerint Nereust soha senki nem látta, de ő mindig mindenkinek segített a tengeren, és megvédte az összes hajóst a mindenhonnan leselkedő veszélytől. A jóindulatú, barátságos isten nevének jelentése figyelmes, nagyvonalú, vidám. Rösinek nem kellett idomulnia az ősi istenséghez, ilyen személyiséggel áldotta meg a sors.
Rösi sorra nyerte a vitorlásversenyeket. Nem nagyon talált legyőzőre, vagy ha igen, jaj volt az egész kikötőnek, képes volt napokig morogni. Viszont azok közé a hajósok közé tartozott, akik utólag nem bizonygatták, hogy a szél megítélésénél mégiscsak nekik volt igazuk.
Megtörtént a hajókeresztelő, ezentúl Budataván a Nereus vitorlás egykori gazdájának, Rösinek a nevét viseli. Tulajdonosa, Freund Csaba (nem mellesleg az Orlando Énekegyüttes tagja) a régi Neviki-egyetemi-Mükki üdülőben nőtt fel, gyermekkorától példaképének tekintette Rösit. Kézenfekvő volt, hogy 43 éves újjávarázsolt hajóját róla nevezze el.
Freund Csaba a hajókeresztelőre meghívta a barátait, akik legendás történetekkel szórakoztatták egymást. Amikor szakszervezeti díjaikból az érdekvédelmi szervezet a kikötőt fejlesztette, csónakokat és kalózokat vásárolt. Amikor saját kezükkel építették a kikötőt, a vitorlásszobák használatát igazságosan, együtt határozták meg, amikor izgatottan várták vissza egymást a viharban, vagy épp cikizték a másikat az üres, hal nélküli vödrök láttán.
A hajókeresztelő jó alkalomnak bizonyult a nosztalgiázásra. A régi társaságból már nem jár mindenki az imádott kikötőbe, ami a szüleik és az ő fizetésük soha nem látott részéből és kezük munkájából szépült. Ahol generációk nőttek fel, tudásukat szinte észrevétlenül átadva a Balaton és a hajózás bűvöletében. A sztorikban összefonódott a valóság a legendákkal. Egyetlen dologban megegyeztek: Navigare necesse est…
A vezető képen: a hajókereszteléshez pezsgő dukál, a locsoló Rösi lánya. Fotók: a szerző
