Mikor is kezdődött? Olyan régen, hogy a kezdetekre talán már senki sem emlékszik. Nekünk is már csak rémlik, hogy az első nagy uszodaígéret úgy negyed évszázada hangzott el az akkori kampányban, utána egészen 2000-ig – menetrendszerűen – négyévenként előkerült, természetszerűen a választások előtt.
A 2006-os „módszerváltás” sem zajlott másként, az ígéret akkor is megvolt, aztán az ügy valahol megint elakadt, de akkor már olyannyira, hogy 2010-ben a politika elő sem kotorta, igaz, üres ígérgetésre akkor éppen nem is volt szüksége. Egészen a tavalyi időközi választás hajrájáig csend honolt a témában, a helyiek már-már el is felejtették, hogy valaha volt vagy lesz a megyeszékhelyen egy strand. Időközben strandolós/uszodás komplexummal gazdagodott Pápa, Ajka, idén nyáron – hála a példaértékű városvezetési és helyi összefogásnak – újranyit a tapolcai városi strand is.
A legutóbbi kampányban is inkább a sportuszodát emlegették a politikusok – annak ellenére, hogy a veszprémiek döntő többsége strandot, élményfürdőt szeretne. Aztán a napokban miniszterelnökünk is ráígért, szóval mézesmadzag ismét van, méghozzá a legmagasabb szintről. Miután én igen tapasztalt optimista vagyok, kormányfőnk derűlátása sem hatott meg különösképpen. Éppen azon tűnődőm most, 45 esztendősen, vajon majdan nyugdíjasbérlettel igénybe vehetem-e a veszprémi strand – bocs, uszoda – medencéit? Az is lehet, hogy uszoda lesz, nyugdíjasbérlet meg nem, vagy fordítva.
