A grafológia olyan, mint egy sakkjátszma: az írásfelület a tábla, a betűk a bábuk és a szabályok a sakklépések. A grafológusnak meg kell fejtenie a kézírás gazdájának sakkjátszmáját, meg kell találnia azokat a variációkat, amelyek csak őt jellemzik.
Szórakoztató előadást tartott a maroknyi közönségnek Kovács Krisztina grafológus csütörtökön este az Utas és holdvilág antikváriumban. Krisztinának nemcsak a foglalkozása érdekes: ő maga is egy vidám, jó humorú hölgy, aki nem mellesleg magyar szakos tanár, könyvtáros, vezetett már színjátszó szakkört, belekóstolt az újságírásba. Grafológiát több mint húsz éve tanult, amikor még Magyarországon őrülteknek tartották azokat az embereket, akik ezzel foglalkoztak.
„Maga olyat is tud, amit mi nem tudunk megmagyarázni”, mondta neki az oktatója. Krisztina azóta is úgy elemez kézírást, hogy előbb a megérzéseire hallgat, aztán kezdi el a tudományos elemzést nagyítóval, vonalzóval, számológéppel. A végén a kapott eredményeket összeveti a megérzéseivel, és legtöbbször kiderül, hogy a kettő fedi egymást.
– Az írás egy egyezményes jelrendszer – mondta Krisztina. – A barlangrajz is írásnak tekinthető, az ősembereknek a rajz volt az egyezményes jelrendszerük. Kínában már 2000 évvel ezelőtt játszották azt a játékot, hogy rajzolj egy vonalat, megmondom, ki vagy, 400-ban Constantin császár törvénybe foglalta, hogy az aláírás-hamisítás büntetendő, de az első grafológiai tanulmányok csak az 1620-as években keletkeztek. Innen jutottunk el oda, hogy Finnországban nem lesz kötelező a folyóírás tanítása. Kézírást persze tanítanak majd, és emellett nagyobb hangsúlyt fektetnek a gépírás oktatására.
Kovács Krisztina szerint túl korai a hatéveseknek az írás tanítása. A gyerekeket 10–11 éves korukban lenne szerencsés megtanítani írni, addig hallás után kellene tanulniuk, memoritereket gyakorolniuk, sokat gyurmázniuk, agyagozniuk. A memóriájuk és a kézügyességük fejlesztését követően lennének felkészülve az írás megtanulására, hiszen hatévesen a tanító néninek és a szülőknek akarnak megfelelni, és csak másolnak, egyéni kézjegyeik is 8–9 éves korukban fejlődnek ki.
Megtudtuk még, hogy a grafológus egy kézírás elemzése előtt csak az író nemére, korára és arra kíváncsi, hogy az illető jobb- vagy balkezes. Ez utóbbi fontosságáról érdekes cikk olvasható el Krisztina tollából. Fontos szabály, hogy a grafológus nem olvashatja el az adott szöveget összefüggésében, mert annak tartalma befolyásolhatja őt az elemzésben.
– Az aláírás csak az adott pillanatot tükrözi – hangsúlyozta Krisztina. – Én azért tanultam két évig, hogy az adott pillanat mögött meglássam az állandóságot. Egy írással két-három hétig foglalkozom. Többször előveszem, pihentetem, mielőtt megírom az elemzést. Nagy a felelősségem, hiszen valamilyen szinten ítéletet mondok egy emberről.
Krisztina szerint rengeteg fércmunka jelenik meg a piacon a grafológiával kapcsolatban, ezért ő három olyan könyvet ajánlott, amelyek magas szakmai színvonalúak. Az első nem túl szorosan kapcsolódik a grafológiához. Roderick Cave és Sara Ayad műve, A könyv története – A barlangfestményektől az e-könyvig száz példán keresztül mutatja be a könyv történetének ötezer évét a sírfeliratoktól az e-könyvolvasóig és ami azután következik. A második Feuer Mária A gyermekrajzok fejlődéslélektana című, tudományos alaposságú, mégis olvasmányos alkotása, amely segít megfejteni a gyermekrajzokat. A harmadik könyv kifejezetten a grafológiával foglalkozik. W. Barna Erika Beszél az írás című kötete szakmaiságával messze kiemelkedik az ebben a témában megjelent könyvek közül.
