Star Wars-lázban ég a világ, kritikusok és rajongók elragadtatva beszélnek a „méltó folytatásról”, és a bemutatót követő második napon már arról cikkeznek, hogy az Ébredő Erő lehet minden idők eddigi legnagyobb jegybevételét hozó filmje.
Az első vetítési napon az első generációs rajongók kis csapata azonban keserédes szájízzel hagyta el a vetítőtermeket, aminek a közösségi oldalon pró és kontra hangot is adtak.
Amikor 2012-ben George Lucas eladta a film jogát és egyben cégét, a Lucasfilmet a Walt Disney stúdiónak, sokan tartottak attól, hogy a Disney nem lesz majd méltó gazdája a generációkon átívelő alkotássorozatnak. Majd amikor arról jöttek a hírek, hogy a Disney nem kért Lucas tanácsaiból, ötleteiből, sőt, még a forgatáson sem számítottak a jelenlétére, a fanatikus rajongók a vészharangot is megkongatták. De jöttek a megnyugtató válaszok, kell a vérfrissítés, a generációváltás, az új trilógia új ötletet, új kreatív stábot kíván, sőt, sokan gúnyosan megjegyezték, hogy így legalább megússzuk az Ewok- vagy éppen a Jar Jar-féle elrontott (?) Lucas-féle karakterek felbukkanását.
Aztán kiderült, hogy a filmet nem egy stábra, hanem egy emberre bízták. Hollywood új sztárja jegyzi a forgatókönyvet és ő a rendező is: J. J Abrams, akit sok tévésorozat-rajongó ismerhet a Lost és az Alias című felejthető alkotásokból, vagy éppen a mozikból a Star Trek modernizálása kapcsán.
Az utolsó rész, A Jedi visszatér eseményei óta harminc év telt el, a birodalomból Első rend, a lázadókból pedig ellenállók lettek. A gonosz álarcos Dart Vaderből pedig a szintén gonosz, de nem tudni, miért, szintén álarcos unoka, Kylo Ren és a Halálcsillag Starkiller lett. A filmben ismerős karakterek is felbukkannak, úgy mint a mindig szószátyár C3PO, R2D2, Chewie, vagy a 30 évvel idősebb Han Solo és Leia Organa is, majd a végén egy rövid néma cameo erejéig egy erőtlen Luke Skywalker is látható.
A 3D látványvilág, a kameramozgások, speciális effektek, a visszatérés az alapokhoz, a modellekhez és épített díszletekhez, kifejezetten jót tett a filmnek. A színészi teljesítmény kivétel nélkül azt nyújtja, amire a rajongók számíthatnak, a régi karakterek hozzák megszokott formájukat, az újak néhol disneysen lettek túltolva, itt, ebben a közegben kicsit idegesítő és nem is odaillő, ahogy erőtlen poénokat ad a szájukba a forgatókönyv, ez egy kis kellemetlen érzést okoz a nézőnek.
A történet vezetése viszont ötlettelen, kiszámítható, a harci jelenetek láttán a nézőben felötlik, hogy ezt már látta valahol, valamikor ’77-ben vagy éppen 2005-ben. A megszokott séma, fordulatok meglepetések nélkül, csupán új köntösben. A cselekmény végig kiszámítható, és ha a látvány kicsit is gyengébb lenne, akkor sok igazi rajongó már a 45. percben otthagyná a vetítést.
Az Ébredő Erő az eddigi két trilógia 135 perces összefoglalója lett, ennek ellenére már a bemutató hétvégéjén átlépte a 100 millió dolláros álombevételt a film, amelyet a jelek szerint az év végéig világszerte telt házakkal játszanak a mozik.
