Írni kellene. Elmesélni valahogyan. Szavakat keresni. Vagy inkább találni. Nem panaszkodni. Nem szépíteni.
Nyolc hét. Százkilencven utas. Negyvennyolc fős crew. Tessék, már most hajós nyelvet használok. De hát ha egyszer ez a neve? A személyzet olyan személytelennek hangzik. Pedig egy hajónál személyesebb munkahely a világon nincs. Tizennyolc kilós bőrönd. Két liter pálinka. De vajon meddig lesz elég? És mit hagytam otthon? Magát az otthont, oké, de azon kívül?
Tizenegynéhány nemzet. Nyolc hajócsavar. Egy híd. Legalább nem jéghegy. Egy mentőmellény. Rengeteg nevetés. Ennek sírás lesz a vége. És tényleg. Az anyukám nem véletlenül mondogatta anno. Szólnom kéne, hogy igaza volt.
Igen, én akartam. Nem, nem könnyű, mitől lenne az. Igen, visszamegyek. Nem, nem akarok. És? Lényegtelen. Nem, nem hiányzott a szülőhazám, ez a lángoktól ölelt kis ország, messzeringó gyerekkorom világa. Igen, megkövezhettek érte, körülbelül ötven kilót nyomok, ekkora nőket bántani mostanság úgyis divat itthon. Nem, nem szégyellem. De azt a Radnóti-kötetet azért idén is magammal kellett volna vinni. Sebaj, majd legközelebb. Igen, lesz rá alkalom. Attól tartok. És persze remélem egyben. A takaróm is kelleni fog, jut eszembe. Hogy beletemethessem magam. Ha épp nincs, aki megölelne. Egy kis otthon az otthontalanságban. Valahogy bele kellene tuszkolni a bőröndömbe. Az ember azt hinné, hogy sok minden belefér, de nem. Pedig hány dolognak kellene még hely. Mennyi mindennek, ami átsegít a mai napon, az éjszakán, aztán a következő napon, a következő éjszakán, és így tovább, és így tovább. Amíg vége nem lesz. Mert csak egy a lényeg, túlélni valahogy, végigcsinálni. És ennek érdekében bármit szabad. Leszállni és enni egy jót egy olasz étteremben egy francia városban vagy épp a török kebabosnál, és nézni a táblán, hogy a testvérváros Eger hány kilométerre és melyik irányban van. Igen, arra kellene elindulni.
Házi pálinkát inni vagy egy jó Cosmopolitant, vagy bármit, csak alkohol legyen. Kezdő alkoholisták előnyben. Együtt nevetni, míg a könnyed ki nem csordul, együtt sírni örömödben vagy épp bánatodban, kiabálni, veszekedni, felidegesíteni nem kell magadat, megteszik mások helyetted (ne aggódj, ez az igazi csapatmunka része), aztán lenyugodni, napozni, nézni egy jó filmet, elaludni egy jó filmen, boldognak lenni, összezuhanni, összeszedni magad, hajnalig táncolni a kedvenc kubai bárodban, vigaszt keresni, vigasztalni. Éjjel tizenegykor egy órán keresztül sírni a telefonba. Rácsodálkozni az avignoni vasútállomáson a zongorára, ami mindig ott van, és amihez bárki odaülhet, hogy játsszon rajta. Gondolkodni, de választ nem találni a nagy kérdésre: miért kelünk fel minden reggel, mi az atyaúristen motivál minket.
Rájönni, mennyi mindent és mindenkit vesztettünk el. De nem gondolkodni az elmulasztott születésnapokon vagy bármi más, fontos családi-baráti eseményen. Az egyenes út a zárt osztályra. És rájönni, hogy ugyanennyit valójában nyertünk is. Megtanulni, hogy bár azt érzed, ezt a napot sem fogod kibírni, valójában igenis erős vagy, erősebb, mint valaha gondoltad volna, és bármit túl fogsz élni. Hogy egy ötperces segítség néha életet ment, ahogy egy jó szoros ölelés is. Hogy a nevetés és az önirónia tényleg gyógyír. Hogy milyen könnyen a szívedhez nőhet egy olyan kis francia falu, amelynek létezéséről előtte nem is tudtál. Hogy bármennyire jóban vagytok, van, akivel valószínűleg soha többé nem találkozol majd, de ez nem baj, és hogy van, aki igenis sokáig az életed része marad, hogy van, aki 24 óra alatt a legjobb barátod lehet. Hogy egymás agyára megyünk, de egymás nélkül nem menne. Hogy mennyi, egymásnak ellentmondó érzés fér el benned egyetlen nap alatt. Valahogy így. Mert ott csak mi vagyunk. És együtt túléljük. Sőt, még élvezni is fogjuk.
Nem akarok visszamenni. De közben nem találom itthon a helyem, bármennyire is jó itt. Már csak kívülálló, nyaraló turista vagyok. Hiányzik a hajó és sokan az ottaniak közül, amikor meg ott vagyok, akkor az itthon és az itthoniak hiányoznak. Teljes tudathasadás.
Drahos Nikolett
(Korábbi írásainkat a külföldön dolgozó magyaroktól itt és itt olvashatják.)
