Közérzet / Kultúra · 2016.07.10.

GASTARBEITER – Csőrmester, a pilótakabátos turul

Sasvári Daniella fél évtizede vándorolt ki az új-zélandi Wanganuiba, és jelmezével tavaly világraszóló sikert ért el a Word of Wearable Art rendezvényen, amelyre a világ minden tájáról ezrével érkeznek alkotások. Miután nemrég visszaült az iskolapadba, sikeres vizsgát tett 3D-s modellezésből. Diplomamunkája egy pilótakabátos turulmadár. A szenzációsan humoros külsejű turul születéséről és a kinti életéről kérdeztük Daniellát.

Díjat nyertem, iskolába mentem


– Tavalyi díjnyertes jelmezemmel (írásunk itt olvasható) annyi pénzhez jutottam, amennyi éppen elegendő volt ahhoz, hogy beiratkozhassak egy posztgraduális képzésre, mert az új-zélandi oktatási hatóság nem fogadta el a magyar papírjaimat, ahhoz, hogy tanár lehessek, további négy évet kellett volna iskolapadban ülnöm. Szakmai gyakorlatom, versenyeredményeim ellenére alulkvalifikáltak. Sokszor megteszik ezt, mert a fizetős oktatás jó üzlet, és ily módon rákényszerítik a bevándorlókat, hogy kifizessék az oktatást. Az egyetemek és főiskolák viszont a korábbi munkáik alapján is elbírálhatják a jelentkezőket. Így kezdtem komputergrafikát tanulni posztgraduális szinten, és miután ez a diploma magasabb szintű végzettséget ad, elismerik a magyar papírjaim. Túl vagyok az első féléven, és ha jövőre sikerül elegendő pénzt keresnem, választhatok a grafikus mesterképzés és a tanári diploma között. De nem a pénz fogja meghatározni, merre megyek.

dolgozik

Meg szokták kérdezni, honnan keveredtem ide

– Így lettem újra diák. A csoportom vegyes összetételű, az osztálytársaim többsége fiatal indiai, 25–30 esztendős férfiak, ketten vagyunk lányok a csapatban, a magam negyven évével én vagyok a legidősebb. Nem irigylem a tanáraimat, nem könnyű megérteni a különféle akcentusokkal beszélő társaságot. Tőlem meg szokták kérdezni, honnan keveredtem ide, mert a magyar kiejtésem nem elég gyakori ahhoz, hogy napi szinten felismerhető legyen. Számomra az indiai angol nehezen érthető, bár ahogyan múlik a tanév, egyre jobban értjük egymást.

A 3D-s Csőrmester születése

– A háromdimenziós modellezést választott tantárgyként tanultam. Kötelező tantárgyként konceptuális fejlesztést és akadémiai kutatási módszertant tanultunk. Nagy hangsúlyt helyeznek a gyakorlatra, ezért a félév befejeztével saját kutatásokat kellett prezentálnunk és beszámolókat tartottunk, amivel igazoltuk, hogy önálló munkát végeztünk.

A 3D roppant érdekes, de nehéz munka. A mellékelt képeken látható sas egy általam kiagyalt karakter. A csoportunkban két fiú számítástechnikai játéktervező, egyikük a játékok megszállottja. Azok, akik a 3D-s modellezést választják, általában valamely játékból választott karakteren dolgoztak, de számos más lehetőség is volt. Eltökéltem, hogy sast készítek, de hamar rájöttem, hogy nem lesz egyszerű, mert ugyanarról a madárról nem tudtam nézeti fotókat találni. Nem volt más hátra, mint a szakmámhoz nyúlni, gondoltam, készítek neki egy jelmezt és beöltöztetem. Két évtizedes szabói múlttal kabátot minden nézetből tudok rajzolni, így megszületett ez a Csőrmester, a pilótakabátos turul.

sas4

Idegtépő négy hónap

– Amikor a félév végén megtartottam a beszámolóm, mondtam az oktatómnak, hogy jó munka volt, de egy kis agyaggal egy hét alatt elkészült volna a kézzel formázott madaram. Négy hónap kemény munkája van benne, a digitális formázás nagyon érdekes, de idegtépően lassú folyamat. Ráadásul a program, amellyel dolgoztam, nagy teljesítményű és képernyőjű számítógépet igényel, ami nekem nem volt. Sokszor lefagyott, számtalanszor látszott már jónak egy-egy nézeti szögből, miközben teljesen rossz volt egy másikból. Nagy megkönnyebbülés volt, amikor végre befejeztem.

sas1

Jobban szeretem a kritikát

– Az angolszász iskolarendszer más, mint a miénk: a tanárnak itt nem illik lehordani, kritizálni a diákot. A 3D-s oktatóm indiai származású, elmondta, hogy a tanára Indiában a földig alázta, amikor leadta az első digitális modelljét. Mindig elgondolkodtat, vajon az oktatás szempontjából mennyire hasznos vagy káros a kritikus, illetve a dicsérő megközelítés. Mivel az iskolák versengenek a diákokért, ezért fontos számukra, hogy a diák mindig jól érezze magát az intézményükben. Én jobban szeretem a kritikát, mert maximalista vagyok. Arra sarkall, hogy jobban teljesítsek. A munkaerőpiacon farkastörvények uralkodnak, nem nagyon törődnek a dicséretekkel, csak a tudással. Megkérdeztem hát a tanáromtól, mit mondana az ő tanára az első modellemre? Azt válaszolná, mondta, hogy sokkal jobb, mint az ő első modellje volt.

– Kicsi az esélye annak, hogy 3D-s modellezőkent keressem a kenyeremet, mert túlságosan kreatív és túlságosan is szabad lélek vagyok ahhoz, hogy az életemet számítógép előtt rácspontok tologatásával töltsem. Sokkal jobban szeretem a kézzel fogható anyagokat, a gyurmát, a gyöngyöt, a különféle textíliákat, műanyagokat – mondja Dana, a kivételes tehetséggel megáldott „hazánkfia”.






[fbcomments]