Futni már az általánosban se szerettem. Eltelt azóta pár évtized, a hozzáállásom változatlan, szóval mondhatjuk, hogy elfogult vagyok. De ettől még tetszhetne a veszprémi futókör, hiszen sok ismerősöm megszállott „futóbolond” és ha nekik ez jó, az nekem is öröm. Lehetne.
A Kolostorok és kertek meseszép völgyében már javában formálódik a futókör nyomvonala. Mellette kivágott fák feldarabolt törzsei. Némelyik korhadt, beteg, mások egészségesnek látszanak. Kár az utóbbiakért. A kisvasút régi állomásépülete mögött-mellett a futókör derékszögben megtörik. Ha futó lennék, fognám a fejem, hogy ezt meg hogyan sikerült kitalálnia bárkinek? Azt már nem látnám, amit most még igen: jobbról, balról fák elvágott gyökerei merednek a semmibe. A hozzájuk tartozó fák még élnek, de meddig vajon? A belógó ágakat pár helyen már levágták, az átadásra biztos lenyesik a többit is.
Ez a futókörnek nevezett valami ráadásul nagyon szűk. A projektleírás szerint a szélessége 120 centiméter. Collstock híján, nem túl nagy terpeszbe állva épp átérem, egy ember már a kutyám mellett se férne el. Az egyik ott dolgozó munkás szerint a pálya egyirányú lesz, szóval szemből nem kell hogy elengedjék egymást az emberek. Na de ha valaki gyorsabb, mint az előtte haladó? Hogyan kerüli ki? Szülő a gyerekével vagy két futótárs egymás mellett ne is próbálkozzon, haladni csak szépen, libasorban lehet.
Biztos jó dolog a futókör annak, aki futni szeret. Veszprémben elég sokan lehetnek, hiszen mindjárt kettő is épül a kedvükre, a másik a Haszkovón. Nem is értem, miért morognak miatta annyian. Különben is, jól ki lehet majd rajtuk melegedni a 18 fokban eltöltött nyolcórányi munka után. Ideje beszerezni egy jó futócipőt.
Fotók: a szerző