Életmód · 2016.09.04.

FEJBEN – Fogyózok a mobilommal

Gabi szerint ez nagyon vicces. Mármint az, hogy várom az estét és a dicséretet a mobilomtól. Naná, hogy várom, hiszen motivál. Most éppen így: „Szépen teljesítetted a mai tervet! Picit túl is teljesítetted, ehettél volna még valamit.” Hmmmm… – végül is csak kilenc óra, nincs vége a napnak, de nem! Erős leszek!

Szóval van ez a kalóriaszámoló program, nagyon szuperül kitalálva, újabban már mobiltelefonra is. Egyszer megszabadultam már a segítségével több mint tíz kilótól, most újra megpróbálom. Mert végre eldőlt. Fejben. Ahogyan akkor is, valamikor 2014 végén.


Jó ideje kartonszámra vásároltam a cigarettát, volt, hogy tíz „csíkból” állt a készletem. Közben egyfolytában azon járt az agyam, hogyan tudnám abbahagyni végre, negyven év és napi két doboz után. Hányszor eszembe jutott drága emlékű Sinkó Zoli kollégám, aki szerint nekem még a fülemben is cigi füstölög, amikor dolgozom. Vagy a gyerekeim szavajárása: Anya még a zuhany alatt is dohányzik. Szóval kezdtem utálni a dolgot. Azt, hogy rohadt sokba kerül, hogy iszonyat pénzért rongálom az egészségemet, hogy büdös a hajam, a ruhám és a lakásban száradó, frissen mosott törülközők, hogy idegbajosan reszketek, ha egy-egy hosszabb utazás közben nem tudok rágyújtani, hogy mind sűrűbben vagyok egyedüli dohányos akár nagyobb társaságban is, hogy megbélyegzett páriaként füstölgök különböző ajtók előtt, mert egy kávét sem lehet már meginni sehol cigarettafüstöt eregetve.

2014 karácsonyán kaptam ajándékba egy elektromos cigarettát. És akkor azt mondtam, megcsinálom! Csakhogy volt még legalább öt karton cigim, veszni hagyni nem akartam. Utólag azt hiszem, éppen ez könnyítette meg a dolgot. Volt időm felkészülni, napról napra megerősödni, eljutni a „de jó lenne leszokni”-tól a „nem akarok többet dohányozni”-ig. Elszívom az összeset, aztán vége – határoztam el, és így is történt. Láttam, ahogyan fogy: már csak három karton…, már csak nyolc doboz…, már csak tíz szál…, na, ez az utolsó. Tavaly február közepén elnyomtam az utolsó csikket és elővettem az addig egyáltalán nem használt elektromos cigarettát. Azóta sem gyújtottam rá, pedig álmomban néha dohányzom és jó. Nemrég beleslukkoltam kíváncsiságból a barátnőm cigijébe, de szerencsére olyan idegennek éreztem magamtól az egészet, hogy nem is értettem, miért csináltam négy évtizeden át. Mostanra már az elektromos cigit is sokszor napokra elfelejtem, nem emlékszem, hol raktam le, aztán persze pánikba esve keresem, amikor eszembe jut.

Eleinte nem tűnt fel, hogy valami nem oké. Felszedtem két-három kilót, semmi baj, majd kicsit odafigyelek – gondoltam lezserül. Aztán öt lett belőle. Hét. Tíz. És ez így megy azóta is, megállíthatatlanul. Havonta egy kiló! Mégis, mostanra állt csak össze fejben, hogy így nem mehet tovább. Pedig nem eszem sokat és nem eszem többet, mint azelőtt. Talán kevesebbet mozgok, de a napi nyolc-tíz kilométeremet simán lejárom. Akkor meg mi van? Leszokás után lelassul az anyagcsere, jobban raktároz a szervezet – olvasom egy helyütt, máshol meg azt: megváltozik a bél baktériumflórája, ez okozza a súlygyarapodást. Végül persze mindegy, fogyni kell és kész! Jó pár éve találtam rá a kalóriabázis nevű programra, és akkor fél év alatt igen látványos eredményt értem el. Most újra nekifutok. Még akkor vettem egy kicsi mérleget, amelyen egy-két dekákat is lehet mérni (filléres kínai cucc), és igen, mindent megmérek, amit megeszem. A program nagy előnye, hogy ha beírom a „Mit ettél ma?” rubrikába mondjuk azt, hogy egy főtt tojás vagy 15 deka pincepörkölt, esetleg 3 dkg Irish cream likőr, ő máris vágja, hogy az hány kilokalória. Így tulajdonképpen bármit megehet az ember, ha az előre belőtt napi kalóriakereten belül marad. Én fél év alatt szeretnék a fölös kilóimtól megszabadulni, ehhez napi 1070 kilokalóriára állított be a program. Nem könnyű, de menni fog. Kenyér, süti, pogácsa nélkül persze. Sajnos. A napközbeni folyamatos kontroll („Napi kerete 1070 kcal, még 586 kcal-t ehet”), a súlyvesztést látványosan igazoló grafikon és az esti dicséret meg a hozzá tartozó prognózis („Ebben az ütemben heti 0,72, havi 2,88, fél év alatt pedig 17,28 kg fogyást lehet elérni”) sokat segít. Kemény akaratpróba ez, de attól még tényleg vicces lehet, ahogyan arra hajtok, hogy megdicsérjen a telefonom. Gabinak persze könnyű, vagyis nem. Neki éppenséggel hízni kellene, és az sem egyszerű. Talán ha megkonzultálná a telefonjával…






[fbcomments]