Jó volt újra szabadon mozogni a veszprémi várnegyedben. Értjük persze, hogy munkaterület, meg balesetveszély, de a szigorú lezárásokat könnyebben elfogadnák az emberek, ha a gigaberuházást titkok és tilalmak helyett kezdettől nyílt kommunikáció kísérné. Az érsekség Work in progress címmel meghirdetett sétáinak népszerűsége ezt igazolta.
Néhány óra alatt beteltek a regisztrációs helyek, akkora volt az érdeklődés a sétákra az EKF 2023 nyitórendezvényéhez kapcsolódó három napon. Work in progress, vagyis betekintés a munkafolyamatokba avatott szakértők kíséretében. A programsorozat tavasszal folytatódik, érdemes lesz gyorsan lecsapni a lehetőségre.
Ráhangolódás
A közönség előtt megnyitott Vár utcán már pénteken nagy volt a jövés-menés. Közelről látni a felújítás alatt álló épületeket, közben a másnapi nyitórendezvény előkészületeit vagy épp főpróbáját figyelni, önmagában is élményszámba ment. Szombaton aztán olyan volt a várnegyed, mint valami zarándokhely ünnep idején. Idősek és fiatalok, családok kisgyerekekkel, magyarok és külföldiek rótták a Vár utcát. Olvasva, fotózva Verancsics Faustus emléktábláját a várkapunál, elmerengve a nosztalgikus emlékeket idéző piarista gimnázium kapujában, rácsodálkozva a felújított Szentháromság-szobor szokatlan színére. A szerencsések délelőtt még a Dubniczay-palota kiállításaira is bejutottak.
Csak a lépten-nyomon elhelyezett „Fotózni a vár egész területén tilos” feliratok emlékeztettek rá, hogy titkos(ított) helyen járunk. Az érsekség tulajdonában lévő épületek belső tereiben akár el is fogadható a tiltás, múzeumokban se szoktunk ágálni ellene. Igaz, itt most sajátos a helyzet, hiszen olyan munkálatok zajlanak, amelyek történelmi és kultúrtörténeti értékeket érintenek. A hívő emberek ráadásul erős lelki és hitbéli kötődéssel viselik szívükön a sorsukat. Nem az ő hibájuk, hogy – különösen a székesegyházat tekintve – a legkülönbözőbb összeesküvés elméletek fogalmazódtak meg bennük.
A várrekonstrukció összességében nem lesz rossz, de az időzítését, az ütemezését, a székesegyház teljes átalakítását és az elhibázott kommunikációt okkal lehet bírálni. Ha az érdeklődők a kezdetektől fogva információhoz jutnak, ha megosztják velük a menet közben felmerülő problémákat és részleteket – ad abszurdum hivatalos fotókon is bemutatva –, talán nem itt tartanánk. Az pedig, hogy közterületen megtiltják a fényképezést, mint valami szupertitkos katonai bázison, hogy biztonsági őrök zaklatják, aki mégis megpróbálkozik vele, egyszerűen túlkapás. Remélem, sokan megszegik.
Nos, ezekkel az élményekkel, gondolatokkal és őszinte kíváncsisággal baktattam fölfelé vasárnap délelőtt az érseki palotához. A csoportunkat dr. Budai Zoltán, az érsekség turisztikai igazgatója és Gaylhoffer Kovács Gábor művészettörténész kísérte. A Work in progress séta útvonalát a Szentháromság művészi megjelenítése köré szervezték, bemutatva a várnegyedben található három ábrázolást.
Rendkívüli élmény
Az érseki palota főlépcsőjén végighaladva megnézhettük a már helyreállított stukkódíszeket. Megtudtuk, hogy a lépcsőház olajfestményein restaurátor-műhelyekben dolgoznak a szakemberek, és hogy a korlátok, a lépcsők eredeti formájukban fognak megújulni. Az előcsarnokban a fa- és falkép-restaurátorok munkájába nyertünk bepillantást. A falak 18. századi, késő barokk díszítését korábban már restaurálták, most kutatóablakokon keresik és vizsgálják az eredeti réteget. Laikus szemmel is látható, hogy a 18. századi festés eléggé megkopott. Nincs még eldöntve, hogy feltárják-e a teljes felületet, vagy meghagyják a későbbi festést és a kutatóablakokat, hogy azokon mutassák be a régi mesterek keze munkáját.
A palota kápolnájának mennyezeti festményén láthattuk a Szentháromság első ábrázolását. Magas állványzaton, közelről csodálhattuk meg a Sziléziában született Johann Ignaz Cimball 250 éves festményét, ami több szempontból is különleges. Fénylő felületű, élénk színeit egy ritkán használt technikával érte el. Temperával dolgozott, mintha vászonra festene, majd a kész művet lelakkozta – komoly kihívás elé állítva ezzel a restaurátorokat. A freskó gondolatisága és szimbólumrendszere Gaylhoffer Kovács Gábor szakavatott tolmácsolásában tárult a szemünk elé. Nem hiszem, hogy csak engem nyűgözött le ez a körülményeiben is rendkívüli „tárlatvezetés”.
A séta következő állomása a felújított Szentháromság-szobor volt. A színe szokatlan homoksárga, rajta aranyszínben ragyognak a fémapplikációk. 1750-es megépítése előtt szűk utcácskák, apró házak sorakoztak a helyén – mesélte dr. Budai Zoltán. Ezek maradványaira emelték a szobrot elődeink a környéken bányászott, sárgás színű, mállékony mészkőből. Arra, hogy az öreg falak amolyan vízgyűjtőként fognak viselkedni, senki sem gondolt. A felszivárgó víz és az évszázadok csapadéka komoly károsodásokat okozott a szoborcsoport figuráiban a téli fagyok idején. Sokszor kellett őket javítani, végül 1991-ben műkő másolatokra cserélték a szentek és angyalok alakjait.
Az eredeti figurák a Davidikum udvarára kerültek, továbbra is kitéve az időjárás viszontagságainak. A mostani rekonstrukció során az egész építményt restaurálták. A felszivárgó nedvesség problémáját kiküszöbölték és minden kőfelületet védőréteggel vontak be. Bár a sárga szín állítólag az eredeti mészkő színével azonos, szoknia kell még a szemnek. Különösen azért, mert a csapadék beszivárgását akadályozó védőréteg eltüntette a kő porózus felületét, „műanyagos” megjelenést kölcsönözve az egész építménynek.
Oda a templom?
A harmadik Szentháromság-ábrázolást a ferences templom mennyezetén tekinthettük meg. A közelmúltban innen közölt fényképeket ugyancsak megütközéssel fogadták sokan, hiszen azokon egy sötét kiállítóteret láttak a korábbi, fényben ragyogó templombelső helyett. Bevallom, a templomajtón belépve elakadt a lélegzetem és magamban azt mondtam, ez gyönyörű. Nem templomnak persze, hanem ötletesen és ízlésesen berendezett kiállításnak az. A mennyezeti freskót három hatalmas, mozgatható tükörben lehet aprólékosan szemrevételezni. A restaurálásra elszállított padsorok helyén bontott gerendákból ácsolt keretben, fekete bazaltzúzalékban, szépen megvilágítva állnak a Szentháromság-szobor eredeti figurái. Valójában torzók, amelyeket itt, a templomban fognak restaurálni, hogy aztán az érsekségi múzeum állandó kiállításán nyerjenek végső elhelyezést.
Oda a templom! Ezt is kiüresítették, meggyalázták, elvették a hívőktől – olvastam a város közösségi oldalain. A nyomasztó feltételezésekkel írásban fordultam dr. Filemon Norberthez, az érsekség kommunikációs vezetőjéhez. Gyorsan megérkeztek a válaszai, ami a korábbiakhoz képest látványos javulás a sajtókapcsolatokban.
Nem lesz fehér!
– A WIP 2023 kiállítás rugalmasan illeszkedik a műemlék-helyreállításokhoz, ezért nehéz pontosan megmondani, mikor nyílik hasonló lehetőség arra, hogy a látogatók betekinthessenek a színfalak mögé. A Szentháromság szobrainak szilárdítása, konzerválása hamarosan, még a templomban elkezdődik, mert stabilizálni kell az állapotukat, hogy szállítható állapotba kerüljenek. A tervek szerint minden látványos restaurálási folyamatról beszámolunk. A rendház faburkolatos, stukkóval és freskókkal díszített, eredeti berendezéssel ránk maradt ebédlőjének restaurálása igazi különlegességnek ígérkezik – válaszolta arra a kérdésemre, meddig marad kiállítási helyszín a ferences templom.
A freskók és falfestések kutatása, vizsgálata megtörtént, készül a helyreállítási koncepció. A mennyezetfreskók jó állapotban vannak, nincs tehát szó arról, hogy akár a sürgető határidő, akár az anyagi források szűkössége miatt fehér védőfestést kapnának a belső felületek. A restaurálásra elszállított berendezési tárgyak és padsorok 2025-ben kerülnek vissza. Ezt követően válhat ismét liturgikus rendeltetésű szakrális térré a ferences templom. Udvardy György érsek szándéka szerint a várban ez lesz az állandó szentségimádás helyszíne. Addig azonban alkalmanként és időszakosan kiállításoknak ad helyet, ahol bemutatják, hol tartanak a felújítási munkálatok.
Vezető képünkön: A ferences templom mennyezeti freskóját hatalmas tükrökben lehet megtekinteni. Fotók: Veszprémi érsekség
