Az ősz maga a szertartás. A természet elöregedését ősi misztikum veszi körül, s bármilyen szép az üde tavasz és a buja nyár, az ősz minden mozzanata tele van erotikával. Sok rítus, barbár szertartás és túlfűtöttség kötődik a haldokló élet témaköréhez, bizonyítják ősi szokásaink, az emberiség művészete, mindennapjaink.
A művészet. A tizenhetedik századbeli holland festészet örök témája az ősz, a maga szenzuális allúzióival, az akkori társadalom aktív és gazdag intimitásával. A nehéz óarany, barna, fénylő sárga és a rozsdaszínek minden árnyalatában pompáznak a dúsgazdagságot jelképező csendéletek, amelyek hátteréül általában őszi tájak, sűrű nyárvégi alkonyulatok szolgálnak. A tálakon meg maga a buja érzékiség, a nedvesen fénylő barackok, a pattanásig feszülő szőlőszemek, kifeslett gránátalma, benne fénylő magokkal, kipattant héjú gesztenye, pávatoll, olajbogyó, lepke, paradicsommadár. Őszi gyönyörűségek.
Jan Davidsz De Heem: Csendélet virágokkal és gyümölcsökkel
A szüret. Nem csupán egyszerű betakarítás, hanem a múló élvezetek évenkénti szenvedélyes ismétlése, a szőlő és a bor ünnepe, Bacchus istené, aki maga az ősz és a korlátlan élvezetek megtestesítője, nevéből ered a bacchanália kifejezés, az őrjöngésig fokozott tivornya. Hagyományos szüreti mulatságaink ennél sokkal szelídebbek, ám olyan napok ezek, amikor a legszigorúbb társadalom is elnéző a részegséggel, a fékevesztett vidámsággal és nagy evészetekkel járó italozással szemben, amikor senki sem szólja meg, éppen ellenkezőleg, a hullarészeg szüretelőt. A szüret szimbolizálja a társadalmi normák és tilalmak megszegésének lehetőségét, ismét beolvadhatunk a közösségbe, rövid időre visszatérhetünk a kaotikus ősi életformához, ismét élvezhetjük az ősi rítusok nyújtotta misztikus örömöket.
A befőtt. Ősszel a háziasszony megtáltosodik és ősi szenvedéllyel esik neki a munkának: a nyár töredékének üvegbe zárásával konzerválja az életet, átfabrikálja, aprítja, áztatja, főzi, kevergeti, ízesíti, tartósítja, hámozza, magtalanítja, csumázza, adjusztálja, forrázza, préseli, szűri, fagyasztja, pépesíti, cukrozza, majd üvegbe teszi és celofánnal lefedi. Az üveget is melegíti, forralja, plédekkel takargatja, forgatja, rázza, hűti, majd szép sorjában az éléskamrába helyezi. Az üvegekben pedig benne az anyag, ami nem vész el, csak átalakul, lekvár, dzsem, befőtt vagy savanyúság, sósan, savanyúan, édesen, keserűen, csípősen, palackba zárt csodás nyári illatok és ízek. Mire elérkezik a téli nagy lakomák ideje, a palackba zárt tömény nyári élvezet átlényegül a karácsonyi ünnepek ízévé.
