Kék / Közérzet / Kultúra · 2016.03.08.

Ereszalji észrevételek

Idegeskedni van miért. A bádogosok hosszú és gyakori cigarettaszüneteket tartanak, jókat diskurálnak a kosaras autó tulajdonosával és egzecíroztatják a tanulót. Mert tanulójuk is van. Nem győzi sodorni cigarettájukat – s akkor már magának is – egy kellemes szakmunkásképző program keretében. Látható élvezettel sürgetik, ócsárolják. Még a legszelídebben hülye gyereknek nevezik. Persze, van ebben némi szeretet, játék is. Magukat és a közönséget szórakoztatják. A közönség a szomszédom meg én. Időnként komor tekintettel felbukkan a közös képviselő, a munka megrendelője is. Hallgatunk. Az urak dolgozni jöttek, csak nem akarják elkapkodni.

A szomszédom szinte minden mesterségben jártas, de kritikáit csak velem közli. Utólag értem meg, miért. Azon kívül, hogy nem szól bele más munkájába, néhány még jó állapotú csatornadarabra pályázik. Használni tudná a hétvégi házánál. Fizetne is érte, de nem kapja meg. Nem így a kosaras koma. Neki még fel is rakatják a tanulóval a platóra. A maradékot másutt értékesítik. A kosarasnak nem érdeke, hogy minél előbb végezzenek, a bádogosoknak sem, még új munkára vezényelnék őket, így aztán jól elvannak, a legteljesebb egyetértésben lopják a napot és a pénzünket. Az autó bérleti díja óránként 7500 forint. Mi fizetjük, a társasház tulajdonosai, köztük a szomszédom és én. Mégis csendben vagyunk. Az egyetlen jelentkező közül választottuk a cégüket.

Tizenegy órakor szemerkélni kezd az eső. Éppen végeznek a régi (horganyzott) csatorna leszedésével. Úgy döntenek, mára abbahagyják. Nem kívánhatjuk, hogy esőben dolgozzanak.

Elmenőben még hallom, hogy németországi munkavállalásról ábrándozik egyikük, ahol egy „millát” is kereshetne havonta.  

Domján Gábor

 

Hozzászólások

A hozzászóláshoz kérjük jelentkezzen be először a facebook fiókjába egy másik böngészőlapon!