Úgy hírlik, ötvenmillió forintért kelt el az az üzlethelyiség, amelyet 42 évig használt bérlőként, és amelyben hosszú évtizedekig javította a veszprémiek óráit. Bakonyi József sokak szerint a város egyik legismertebb mestere. Órásboltja a város szívében van ma is, bár a mester a lordok házaként számon tartott épület valamivel több mint 30 négyzetméteréből a szemben lévő üzletközpontba, egy műhelyasztalnyi helyre költözött.
Miután leszerelt a katonaságtól, kinevezték üzletvezetőnek, majd a rendszerváltás előtti világban lett gebines (értsd: állami tulajdonban maszekoló). A rendszerváltás után abban bízott, hogy megveheti az üzletet, de ez soha nem sikerült. Kérését ciklusról ciklusra azzal utasították el, hogy önkormányzati tulajdonban lévő ingatlant nem adnak el. Azt megengedték, hogy a bérleménye egy részét bérbe adja, cserébe 10 százalékkal megemelték a havi díját. Ha ennek összegét nem tudta kitermelni vagy nem volt bérlője, az emelt összeget akkor is ki kellett fizetnie.
A tavalyi évben a kormány úgy határozott, hogy el kell, el lehet adni a nem lakás céljára használt bérleményeket, az ő boltját is. Számára ez a lehetőség túl későn jött, akkor már négy éve nyugdíjasként dolgozott. Ezért nem is adott be vételi szándéknyilatkozatot, ám abban bízott, hogy továbbra is bérelheti az órásüzletként használt helyiséget. Novemberben az önkormányzattól kapott egy levelet, amelyben arról értesítették: év végén lejár a szerződése, a kiköltözésre két hónapja van.
Ma sem igazán érti, mitől ment fel az egykori órásbolt értéke akkorára, mint amekkoráról a veszprémi verebek csiripelnek, de azt az átadáskor kötelező villanyóra-leolvasás miatt tudja, hogy végül nem azé lett, aki megvételre jelentkezett. Az ő fél évszázados órástörténete 2015 januárjától a régi boltjával majdnem szembeni üzletházban folytatódik, ahová szerencsére nemcsak a törzsvendégei követték, hanem az új ügyfelek is felfedezik.
