Közérzet / Kultúra · 2022.10.06.

Elhunyt Molnár Sándor, elárvult az Utas

„És ha az ember él, akkor még mindig történhetik valami” – idézte Molnár Sándor Szerb Antal regényének utolsó mondatát, amikor egy őt kérdező újságírónak arról mesélt, miért épp Utas és holdvilág lett az általa vezetett antikvárium neve. Az antikvárius tegnap itt hagyta szeretett üzletét, életének 70. évében elhagyta a földi világot.

2005-ben, Szokoly István halála után vette át az 1983 óta működő antikváriumot és elődjéhez méltón nemcsak a városban őrizte meg kulturális rangját, de országosan is ismertté tette. Könyvbemutatók, író-olvasó találkozók, közéleti beszélgetések, aukciók emléke őrzi az elmúlt tizenhét esztendő lenyomatát. A megkapó atmoszférájú könyvbirodalomban a sűrűn betérő barátok mellett gyakran vendégeskedtek neves alkotók – nála nemcsak az irodalomnak, de a muzsikának, a tudományoknak és a képzőművészetek megannyi ágának is helye volt.

Molnár Sándor nem volt hétköznapi ember. Nagy amplitúdóval élt, szédítő magasságok és reménytelen mélységek között. Vágyta a sikert, az elismerést, volt is része benne, meg is érdemelte nagyon. De akik közelről ismerték, tudták, hogy igazán boldog és elégedett valahogy nem volt soha. Ha lehet egy halál a szomorúbbnál is szomorúbb, talán az övé ettől az igazán. Pedig amit létrehozott, arra joggal lehetett büszke. Az Utas – hiszen sokan csak így emlegették – valóságos oázis volt a rohanó, szürke hétköznapokban, ahol régi bakelitekről szólt a Rolling Stones, Sándor legkedvesebb rock-bandájának zenéje. Sokaknak a ritkaságok kincsesbányája, másoknak egy szusszanásnyi idő, Veszprém kultúraszerető közönségének emlékezetes esték színhelye volt az Utas. A város önkormányzata 2017-ben Gizella-díjjal tüntette ki, ezzel is elismerve azt a rengeteg munkát és lelkesedést, amit a kultúra megőrzésébe és terjesztésébe fektetett.


Molnár Sándor elment, üresen maradt élete fő műve, igazi otthona, az Utas. Az utóbbi időben megromlott az egészsége, pedig voltak még tervei. Visszaköltözni készült a régi üzletébe, szerepe lett volna 2023-ban az Európa Kulturális Fővárosa programsorozatában is. De ma már nem nem kerül ki a kis kártyaasztal az antikvárium bejárata mellé, nem gyúlnak melegsárga fények az ablakok mögött. Nem ül senki az öreg bőrkanapén, néma marad Sándor gitárja és hegedűje, nem szól többé a Stones. Mától már nem történik semmi. Ég veled, antikvárius!

Holnap, október 7-én, pénteken este hat órakor az Utas előtt gyertyagyújtással és közös emlékidézéssel róhatják le tiszteletüket mindazok, akiknek az életében jelen volt és számított a személye, az ő fáradhatatlan kultúrmissziója.

Fotó: Veszprémkukac archív






5 hozzászólás

  1. Molnár Balázs szerint:

    Nagyon szép írás, köszönjük a megemlékezést!

  2. Bódy Attila szerint:

    Nyugodjon békében! Hétfő reggel még üdvözöltük egymást az Utas előtt. Nagyon sajnálom!

  3. Üvegesné B. Renáta szerint:

    Nagyon sajnàlom szegényt. Előző nap találkoztam vele, nem volt jól, gyengének érezte magát. Üldögélt a bolt előtt az árnyékban. Nagyon hideg volt a keze. Kértem üljön ki a napra kicsit melegedni, azt mondta ” nekem már mindenem hideg”. Pedig nem, szerette a könyveit és a munkáját a vevőit és sok barátja látogatta. Azt hiszem ő volt az, aki a végletekig kitartott mellettük, mikor már érezhető, kézzel fogható volt, hogy digitális világ lassan kisöpri a könyveket…az élete munkáját..szomorú volt…Rossz érzésekkel köszöntem el..70 èves volt. Nyugodjon békében.

  4. Kovács Attila szerint:

    Nyugodj békében Sanyi! Már valahol leírtam,hogy mostantól ott fenn vitatkozhatsz a bátyámmal,a Brassaival! Béke Veled!

  5. Martinek Ferenc szerint:

    Isten Veled Barátom….. szép munkát végeztél , nagy kár , hogy nem tudod folytatni…

[fbcomments]